Fülszöveg
Apám, András Károly első világháborúban készült naplójának egyik kötetére 2014 tavaszán véletlenül találtam rá. Később pedig már a folytatást keresve a további négy dossziényi gépelt kéziratot is megismerhettem. A napló az 1916 és 1918 közötti háborús évek mindennapjait a szemtanú pontosságával és a megszenvedett élet gazdag érzelmi és gondolati hátterével idézi fel.
Szokatlan és egyben megrendítő élmény volt olvasnom több mint nyolcvan évesen egy 21-24 éves fiatalember vallomásait, egy fiatalemberét, aki az apám, és aki egyszerre mintha fiammá változna, amikor feltárja előttem, hogyan vált - naplója szavaival élve -„ábrándoktól bódult ifjúból a harctéri megpóbáltatásokon átvergődve az élet szépségének visszáját megismerő férfivá."
Emlékezetem szerint - egyetlen alkalmat kivéve - apám nem beszélt háborús tapasztalatairól, de előttünk másoknak sem. A naplóját sem emlegette. Az egyetlen alkalom egy vasárnapi, testvéremmel és házastársainkkal közös családi ebéd volt. Ekkor...
Tovább
Fülszöveg
Apám, András Károly első világháborúban készült naplójának egyik kötetére 2014 tavaszán véletlenül találtam rá. Később pedig már a folytatást keresve a további négy dossziényi gépelt kéziratot is megismerhettem. A napló az 1916 és 1918 közötti háborús évek mindennapjait a szemtanú pontosságával és a megszenvedett élet gazdag érzelmi és gondolati hátterével idézi fel.
Szokatlan és egyben megrendítő élmény volt olvasnom több mint nyolcvan évesen egy 21-24 éves fiatalember vallomásait, egy fiatalemberét, aki az apám, és aki egyszerre mintha fiammá változna, amikor feltárja előttem, hogyan vált - naplója szavaival élve -„ábrándoktól bódult ifjúból a harctéri megpóbáltatásokon átvergődve az élet szépségének visszáját megismerő férfivá."
Emlékezetem szerint - egyetlen alkalmat kivéve - apám nem beszélt háborús tapasztalatairól, de előttünk másoknak sem. A naplóját sem emlegette. Az egyetlen alkalom egy vasárnapi, testvéremmel és házastársainkkal közös családi ebéd volt. Ekkor tányérját váratlanul félretolva beszélni kezdett hősi halált halt öccséről és bajtársairól - egyre ünnepélyesebben, meghatottabban, könnyekkel a szemében.
Megdöbbenve, némán hallgattuk, ezért, amikor hirtelen felállt az asztaltól, nem mentünk utána, nem kérdezgettük. Erre nem is volt többé alkalmunk. Másnap többé nem kelt fel ágyából, néhány halk, segítséget kérő szóval csak anyámhoz szólott. Két hét múlva meghalt.
A Trianoni Szemle folyóiratban megjelent Hadinapló kedvező visszhangjának hatására készült ez a bővebb, a további négy dosszié anyagát is felhasználó válogatás.
Jobbágy Károlyné András Katalin
Vissza