Andragógia

Tartalom

Bevezetés - A téma indoklása 7
I. Adatok, tézisek a rendszerváltás utáni magyar társadalom helyzetéről 11
I./1. A változás pozitív, negatív sajátosságai a gazdasági, szociális és kulturális életben 11
L/2. Piac, kultúra, művelődés 15
II. A mai magyar társadalom alapvető művelődési ellentmondásai 20
II./l. Az ellentmondások megértéséhez szükséges művelődéselméleti alaptételek 20
II./2. A klasszikus tőkés társadalmi fejlődés, vagy latin-amerikai út művelődési konzekvenciái.
Esetleges más alternatívák: un. „kistigrisek" és a japán út 21
II./3. A társadalmi tudás integrációja, szintjei, szerinti ellentmondástípusok 23
II./3.1. Általános, egyetemes, modernizációs emberi tudás és a nemzeti kultúra
közötti esetleges ellentmondás 23
II./3.2. Felhalmozott „tárgyiasult" társadalmi tudás, és a „eleven", aktualizált,
egyéni tudás ellentmondása 24
IL/3.3. Tartalmi tudás, kész ismeretanyag terjesztése, nyújtása - ez az élethosszig tartó
művelődés, nevelés elsődleges feladata, vagy az innovációs képességek, készségek
fejlesztése, az un. „intellektuális képzés" 24
II./4. A társadalmi kihívásokhoz való alkalmazkodás és a köznevelés ellentmondásai 24
II./5. A művelődési, (kulturális) kínálat veszélyei és az értékvédelem
az alkotás és kultúraterjesztés terén 26
II./6. Súlyos ellentmondások a mindennapi és interperszonális kultúrában 28
III. A Felnőttnevelés általános embernevelési megalapozása 30
IIL/1. A permanens (élethosszig tartó) nevelés, mint embernevelési (antropagógiai)
alapfogalom 30
III./l. 1. Formális, nonformális, informális nevelés 30
III./2. A felnőttnevelés (andragógia) korszerű követelményei a felnövekvő nemzedék
nevelésével, a pedagógiával szemben 31
III./3. A korszerű nevelésfelfogás új hangsúlyai és az önnevelés kettős értelmezése
(önnevelés és embernevelés) 33
I. A fejlődés és öntevékenység 35
II. A személyiségformálódás teljes hatásrendszere 36
III. A céltudatos nevelés helye és szerepe e rendszerben 37
IV. A nevelési folyamat fő lépései és az önnevelés kettős értelmezése 42
V. A kifejlett, relatíven önálló önnevelés, mint a neveléssel segített önnevelés
gyakorlásának eredménye 48
VI. A fejlett önnevelésre képes állapot fő jellemzői 48
VII. Összegzés 49
IV. A korszerű embernevelésbe illeszkedő felnőttnevelés 50
IV./l. A felnőttnevelés lehetősége. A felnőttkori tanulás eredményességét
meghatározó tényezők. A felnőttnevelés lélektani megalapozása 50
IV./2. A felnőttnevelés (andragógia) rendszere Magyarországon 55
IV./2.1. Felnőttnevelés a permanens művelődés, nevelés rendszerében 55
IV./2.2. A felnőttnevelés területének felosztása (szakágakra, didaktikai rendszerekre stb.). 58
IV./3. A rendszerváltás utáni magyar társadalom felnőttnevelésének pozitív és negatív változási tendenciái 62
IV./3.1. A változás pozitív, előremutató sajátosságai 63
IV./3.2. A változás negatív konzekvenciái 67
IV./4. A permanens nevelés felnőttnevelési szakaszának szocializációs és individualizációs funkciói 68
IV./4.1. Társadalmi - szocializációs funkciók 71
IV./4.1.1. A felnőttnevelés politikai (nevelő) funkciója 75
IV./4.1.2. A termelés hatékonyságát biztosító szakmai kultúra kezelése az egyéni műveltség minden szintjén 77
IV./4.1.3. Társadalmi mobilitást elősegítő funkció 80
IV./4.1.4. Kulturális (asszimilációs, integrációs, majd permanens nevelési) funkció 82
IV./4.1.5. Történeti és aktuális, lokális és nemzeti (nemzetiségi, etnikai)
identitástudat alakítása 85
IV./4.2. Személyi, individualizációs funkciók 87
IV./4.2.1. A környezet és szervezet egyensúlyát biztosító adaptációs és nevelési funkció 88
IV./4.2.2. A személyiség belső harmóniáját biztosító szabadidős (kompenzációs, pihentető és pszichohigiéniai) funkciók 89
IV./4.2.3. Személyiségfejlesztő, tehetséggondozó képző-nevelő funkció 92
IV./4.3. Összefoglalás: a munkaerőpiac művelődési, felnőttnevelési és önnevelési vonatkozásai 93
V. A szabad közművelődés válasza a mai társadalom, kultúra, művelődés
ellentmondásaira és kihívásaira 97
V./l. A közművelődés történeti fejlődésvonala és fogalomrendszertani tisztázása 97
V./2. A szabad demokratikus közművelődés útkeresése és alapelvei 99
V./2.1. Kapcsolódása a közművelődés előző korszakaihoz 99
V./2.2. Jogi alapok 99
V./2.3. A szabad közművelődés tartalma, terjedelme 100
V./2.4. A szabad közművelődés programozásának alapja 101
V./2.5. A szabad közművelődés céljai, társadalmi funkciói 102
V./2.6. A szabad közművelődés hatékonysága 102
V./3. A szabad demokratikus közművelődés színterei, területei, szervezeti,
személyi, irányítási és finanszírozási kérdései 103
V./4. A közművelődés folyamatai, formái, módszertani korszerűsödése 106
V./4.1. Önkéntesség, öntevékenység, munkaközösség 106
V./4.2. Szükségletekre építés, kínálat-növelés 106
V./4.3. Az igények kielégítése, igényfejlesztés, recepció-segítés és fokozatosság 107
V./4.4. Az önnevelési képesség tipológiája 108
V./4.5. Ezen elvek integrációja (például: a népfőiskolai mozgalomban) 112
V./5. Összegzés: a kivezető út legsürgősebb lépései 115
V./5.1. Intézményrendszer és társadalmi mozgalmiság találkozása 115
V./5.2. Intézményközpontúságból a személyiséggondozás felé való fordulás 115
V./5.3. Hatókör szélesítés a szükséglet és igénytanulmányozás valamint a rétegmunka erősítésével 116
V./5.4. A funkciórendszer tudományos kidolgozása elvi alap a gyakorlat szervezéséhez.. 117
V./5.5. Öntevékeny összefogás a helyi válságok leküzdésére 117
V./5.6. Az alap- és céltámogatás mielőbbi kiegyensúlyozott megoldása 119
VI. Az embernevelés és felnőttnevelés problémái és korszerű megoldásai 120
VI./l. Az antropagógia és andragógia, mint új tudományterületek létrejötte és fejlődése 120
VI./2. Az andragológia helyzete és funkciói a rendszerváltás óta 121
Irodalomjegyzék 126
Tartalomjegyzék 133

Témakörök