Madách Imre és Veres Pálné

Előszó

Ez a könyv 1998-ban már megjelent a Madách Könyvtár kötetei között, ismételt kiadását a közben eltelt 17 év indokolja. Nem a szokásos értelemben, nem azért, mert már rég elfogyott (ennek az elektronikus hozzáférés korában alig van jelentősége, a nemzeti könyvtárak meg amúgy is megőrzik az eredeti papír változatot), hanem azért, mert ennyi idő alatt gyakran előkerül egy-egy új információ.
Az első kiadásban még (minden Madáchról és Veres Pálnéról szóló nyomtatott közleménnyel összhangban) két azonos tartalmú befejezetlen levélfogalmazvány szerepelt, azonos időszakból és azonos témában: mindkettőben Madách akadémiai székfoglalója feletti felháborodását fejezte ki a levélíró. Ez önmagában is elgondolkodtató: miért kezdett bele kétszer is Veres Pálné ugyanannak a levélnek a megfogalmazásába? Ráadásul nincs olyan markáns különbség a két szöveg között, ami ezt a rendhagyó eljárást indokolhatta volna.
Veres Pálné kései leszármazottja azonban (M.[akai Lászlóné] Bagossy Éva) megmutatott egy régi, de nem autográf másolatot, amelynek szövege szóról szóra egyezett a két levélként közre adott szöveg egyikével, azzal a nagyon lényeges különbséggel, hogy ez a kéziratos kézirat-másolat nem levélfogalmazvány volt, hanem közlésre szánt kritika! Nem tudjuk ugyan, mikor és ki készíthette (vélhetően valamelyik családtag), de az biztosnak látszik, hogy vagy a nyomtatásban közölt, vagy a kéziratos másolat hamisítvány. A két szöveget egymás mellé téve mondatról mondatra megállapítható a teljes tartalmi egyezés, és a mondatalkotás következetes átformálása; pl. a tanulmány „Madách azt mondja" kifejezése a levélváltozatban értelemszerűen „azt mondja" lett.
Mindez azt jelenti, hogy Veres Pálné egyidejűleg készült egy közlésre szánt kritikát írni, és a véleményét levél útján tudatni Madáchcsal. Az egyidejűségre abból következtethetünk, hogy mindkettő befejezetlenül maradt. Lánya, miért, miért sem, a közlésre szánt kritikát is levéllé fogalmazta át. Vissza