Hunyadi János harcai a török hódítók ellen

Előszó

Az a háború "... igazságos, nem hódító, hanem felszabadító háború, amelynek célja vagy a nép védelme külső támadás és leigázási kísérletek ellen, vagy a nép felszabadítása..." - tanítja Sztálin elvtárs a Bolsevik Párt történetében. A mi múltunknak sok ilyen igazságos, dicső emlékű háborúja volt. Népünk ezer éven át küzdött szabadságáért s függetlenségéért, idegen hódítók és belső elnyomók ellen. Ezek a küzdelmek a hazaszeretetnek és ami ettől elválaszthatatlan: a haladásért vívott harcnak örök példái, nagy tanulságok forrásai számunkra, s minden szabadságszerető ember számára is. Most, amikor a felszabadulás eredményeképpen elértük, amiért legjobbjaink évszázadokon át hullatták vérüket: szabadságunkat s függetlenségünket, amikor hazánk valóban édesanyánk, a dolgozó nép hazája lett s a béke és haladás nagy nemzetközi táborának tagjaként, biztosan halad előre a szocialista építés útján, most múltunk minden haladó hagyománya, igazságos háborúink dicsőséges emléke új életre kel, új tartalmat kap és új erő forrásává válik felszabadult dolgozó népünk új típusú hazaszeretetében. Ez a hazaszeretet új, mert a felszabadulásra, szocialista építésünk hatalmas eredményeire támaszkodik és - Rákosi elvtárs kongresszusi beszédének szavaival - „mint a motor, visz bennünket előre, a jobb jövő felé". Ugyanakkor, mint a fa gyökereivel, ezernyi szállal kapcsolódik múltunk haladó hagyományaihoz. „Mi jogos örökösei, egyenes folytatói vagyunk mindannak, ami ezeréves történelmünkben haladó, életképes és jövőbe mutató" - mondotta népünk bölcs vezetője Pártunk II. kongresszusán. "Most, amikor visszanyertük nemzeti függetlenségünket, most még sokkal inkább, mint eddig, elérkezett az ideje, hogy visszanyúljunk Hunyadi, Rákóczi, Kossuth, Petőfi éltető és erőt adó hagyományaihoz. E hagyományok azt hirdetik, hogy hazánk akkor volt erős, megbecsült és független, mikor sorsát a nemzetközi haladással kötötte össze". Vissza