Előszó
Részlet a könyvből:
Öt egy hüvelyben.
Öt szem borsó volt egy hüvelyben; még zöld vala mind, a hüvely is. A nap rá sütött a hüvelyre, a mely egyre világosabb és átlátszóbb lett. A borsószemek...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Öt egy hüvelyben.
Öt szem borsó volt egy hüvelyben; még zöld vala mind, a hüvely is. A nap rá sütött a hüvelyre, a mely egyre világosabb és átlátszóbb lett. A borsószemek is napról-napra nagyobbra nőttek.
„Hát örökké idebenn kell maradnunk?" - kérdezte egyikök.
Napok multak, s a borsószemek a hüvelylyel együtt szépen megsárgultak. Egyszer csak egy emberi kéz leszakította a hüvelyt, és egy kabát zsebébe csúsztatta, több más hüvelylyel egyetemben.
„Nem sokára kiszabadulunk" mondták és türelmetlenül várakoztak.
„Most csak azt szeretném tudni, melyikünk viszi legtöbbre közülünk kérdezte az öt közül a legkisebbik.
„Nem sokára elválik! Jöjjön, a minek jönnie kell!" - mondá a legnagyobbik.
„Krak!" - szétnyilt a hüvely, és az öt borsószem kigurult a napvilágra. Ott voltak egy fiúcska kezében, a ki a szép borsószemeket a bodzafapuskájába szánta, rögtön bele is tett egyet és kilőtte.
„Most kirepülök a napvilágba! Fogj meg,, ha tudsz !u mondá a borsószem s azzal eltűnt.
„Én" - mondá a második - "egyenesen a napba repülök; az éppen kedvemre való hüvely lesz!" S ezzel a második is eltűnt.
„Mi akárhová kerülünk", - jegyezte a két következő, - „lefekszünk és alszunk!" A következő perczben a földre hullottak és elgurultak.
Vissza