Előszó
Annak, aki először fordul figyelemmel Andalúzia felé, három szó jut eszébe: a tenger, a flamenco és a bikaviadal. Ez a páratlan szépségű táj, az Afrika felé nyújtózó, lekerekített háromszög azonban...
Tovább
Előszó
Annak, aki először fordul figyelemmel Andalúzia felé, három szó jut eszébe: a tenger, a flamenco és a bikaviadal. Ez a páratlan szépségű táj, az Afrika felé nyújtózó, lekerekített háromszög azonban korántsem az a jókedvű vidék, ahol minden nő egy Carmen, a férfiak meg Don Juan hasonmásai. De nem is egy végtelen hosszú, szállodákkal és a 80-as évek turisztikai látványosságaival zsúfolt homokos tengerparti sáv csupán. Nem meddő sivatag, ahol csak az olajfa él meg. Röviden: nem azoknak a sztereotípiáknak az összessége, amelyek a Franco-rezsim bukása után elárasztották a világot, és amelyek miatt a legtöbben összekeverik Spanyolországot az igazi Andalúziával.
Igencsak rosszallóan csóválják a fejüket e felületes ismeretek láttán azok, akik ismerik és szeretik ezt a tájat, amely, míg el nem nyerte mai formáját, évszázadokon át annak megfelelően nőtt vagy zsugorodott, hogy épp melyik civilizáció uralta. Andalúzia, ez az 1981-ben hivatalosan autonómmá lett földrajzi fekvésének köszönhetően igen fontos szerepet játszott mind az európai, mind a világtörténelemben. A Földközi-tenger partján fekvő kikötői már az ókorban is nagy jelentőséggel bírtak, a középkorban az Európa és Afrika közötti hatalmas összecsapás színtere volt, nem sokkal ezután innen indultak útjukra az Újvilágot "felfedező" hajósok és misszionáriusok. Andalúzia a nemzetközi hatalmi harc igen veszélyes területeire kalandozott, az elkövetkező években az angolok hosszú ideig emlegetett kalózhadjáratainak volt szenvedő alanya, majd Napóleon seregeinek, akiktől a spanyol monarchia nem tudta a királyságát megvédeni. A közelmúltban nagylelkűen fölajánlotta természeti kincseit a szövetséges haderők stratégiai tervei számára.
A valódi Andalúzia egy sor - gyakran vitatható - tükörképből áll össze. Az Ibériai-félsziget legdélibb csücske mégis egyedülálló, ha másban nem is, hát abban, hogy lakói soha nem mondják ki egészen, amit gondolnak.
Mi az tehát, amit Andalúzia és az andalúzok nem osztanak meg a többi halandóval? A történelemből tudjuk, hogy a terület valaha sokkal nagyobb volt a mainál, és - főleg a keresztény visszahódítás idején - feldarabolt volt. Mai lakói afrikai, itáliai, germán és cigány népek leszármazottai, nem beszélve a dél-amerikai bevándorlókról.
Vissza