Előszó
Részlet Kuprin Sándor Oleszja című művéből:
Szolgám, szakácsom és vadásztársam, Jarmola az erdőör belépett a szobába, hátán nagy köteg fával. A fát nagy lármával dobta a földre és dörzsölgette...
Tovább
Előszó
Részlet Kuprin Sándor Oleszja című művéből:
Szolgám, szakácsom és vadásztársam, Jarmola az erdőör belépett a szobába, hátán nagy köteg fával. A fát nagy lármával dobta a földre és dörzsölgette fagyos kezeit.
- Ez aztán szél odakünn - mondotta a kályhaajtó előtt guggolva. - Most jól be kell fűteni. Kérem szépen, adjon egy szál gyufát, uram...
- Akkor hát holnap, semmi se lesz a vadászatból? Mit gondolsz, Jarmola ?
- Nem, nem lehet. Hallgassa csak, hogy dul a vihar. A nyul elmenekült most és nem mozdul. A nyomát se lehet látni holnap.
A sors teljes hat hónapra Wolynid kormányzóság egy világtól eljárt falujába vetett, közvetlenül a poleszjei erdős és mocsaras vidék szélére. A vadászat volt egyetlen időtöltésem és szórakozásom. Bevallom, hogy amikor felszólítottak rá, hogy ebbe a vadonba menjek, távolról sem gondoltam, milyen gyilkosan fogok unatkozni. Ellenkezőleg, bizonyos örömmel utaztam el.
- Erdei magány... hamisitatlan természet... ősemberek... primitiv erkölcsök - gondoltam, amig a vasuti kupéban ültem. - Előttem teljesen ismeretlen nép sajátságos szokásokkal, különös beszédmóddal... és bizonyára egész tömeg poétikus legenda, dal, monda...
Vissza