Ludláb királyné/Bonnard-Sylvester vétke

Előszó

FRANCE ANATOLE.
France Anatole még él, a szó igazi jelentésében tehát még nem életrajzképes; de élettörténete is alig van. Legalább annyiban nincs, hogy elmondása bővelkedhetnék a különös és hálás említésű epizódokban. Igazi neve Thibaut Anatole; Párisban született 1844-ben; könyvek között nőtt fel apjánál, a ki könyvkereskedő volt, könyvek között élt a Luxembourg-könyvtárban, a hol Leconte de Lisle alatt állása volt és könyvek között látjuk később is, mint írót, kritikust, könyvgyűjtőt és főként olvasót. Így volt a legutóbbi évekig, a mikor a könyvek társaságát egyszerre kibővítette az aktuális kérdések felkarolásával és elvonúltsága után közéleti szereplést kezdett. A Dreyfus-pör, mely, mint a reagens valamely vegyületben, hirtelen színtvallásra hozta mindazt, a mi Francziaországban erjedt és forrongott, eleven energiára változtatta a szunyadó erőeloszlásokat: Francé Anatole-t is bevonta a küzdők közé. Pártember lett, a ki gyűlésekbe jár, szónokol, politikai programmokat támogat, agitál, támad és védekezik és a ki, miután körülbelül a férfikor végéig a bölcs csöndes, résztvevő és gúnyos fölényével nézte kortársainak közéleti tülekedését, most maga is leszállt az arénába.
E változást aligha jósolta volna meg bárki is, a ki Francé Anatole pályáját és szellemének útját kísérte. Élete contemplativ élet volt, szelleme pedig a kegyes nihilismus tetőin járt, míg most az első sorban küzdők között áll és küzd oly elvek zászlaja alatt, melyeket azelőtt csak a gondolat hiúságának és a vizsgálódó elme játékszereinek ítélt. Vissza