Anatole France

Előszó

Brandesnek, a nagy dán kritikusnak tanulmánya elé nem azért vetem e rövid bevezetést, mert Anatole Franceról adott képe hézagos, hanem azért, hogy kielégitsem azoknak az olvasóknak érdeklődését is, akik jobban megértik egy szellem útját, ha élete főbb mozzanatainak jelzőtábláit letűzzük fejlődése mentén.
Brandes tanulmánya nem hézagos, bár a dolog természeténél fogva nem szól a Pingvinek szigeté-ről, a Fehér kövön-ről, a Pártütő angyalok-ról s az Istenek szomjanak-ról, amelyek Brandes müvének keletkezése (1904) után láttak napvilágot. Anélkül, hogy meg akarnók állapitani értéküket - bár nem hallgathatom el, hogy a Sur la Pierre Blanche kivételével e regények szerény itéletem szerint a hanyatlás termékei, mert a véleményt nyilvánitó pártember előtt háttérbe hanyatlik bennük az életet alkotó művész - Anatole France ez utóbbi művei nem mutatnak semmi olyast, ami uj vonást adhatna a Brandes megrajzolta képhez.
Anatole-Francois Thibault-nak élete, aki Párizsban a quai Malaquais 19. számu házában született 1844-ben, - ma az École des Beaux-Arts épülete áll a lebontott ház helyén - sokáig volt a föld gyomrában ismeretlenül tova csobogó patakhoz hasonló.
Anjou-ból származó apjának, akit Pére Frence néven ismert a könyvbarátok világa, a quai Voltaire 9. számu házában volt könyvesboltja.
Ebben a boltban szerette meg a könyvet, a nyomtatott sorokba temetett multat a kis fiu, akinek vallásos, szelid kedélyű édesanyja szép legendákat szokott volt olvasgatni a békés, meleg, polgári otthon kandallója előtt. Vissza