Fülszöveg
Habent suta fata libelli, vagyis a könyveknek is megvan a maguk sorsa, miként persze az embereknek és hát persze a nőknek is. Amikor ezt a könyvet újra megjelentetésre kiválasztottam, rögtön eszembe jutott az általam oly nagyra becsült és szeretett idős gavallér, Fejtő Ferenc. Ki gondolta volna, hogy száz éve éppen az ő nagyapja adta ki először, az ő születése előtt hét évvel... És ha Fejtő Ferenc, akkor a kisebbségi, az emigráns sors, no és persze Franciaország, ahol ez az egyszemélyes országimázs új hazára lelt. Amelyre mi nők is vigyázó szemeinket vethetjük. És persze erre a százéves könyvre is, mert hogy ma is aktuális, számos gondolatában.
Mi nők, szűkebb hazámban, Magyarországon a többséget képviseljük a népességen belüli 55 %-unkkal. Részvételünk mind a közéletben, mind a politikában még gyermekcipőben jár, holott Európa, a hová igyekszünk, e téren is jóval előttünk jár. A számunkra oly fontos Európai Unióhoz való csatlakozás női tekintetben még számos teendőt tartogat...
Tovább
Fülszöveg
Habent suta fata libelli, vagyis a könyveknek is megvan a maguk sorsa, miként persze az embereknek és hát persze a nőknek is. Amikor ezt a könyvet újra megjelentetésre kiválasztottam, rögtön eszembe jutott az általam oly nagyra becsült és szeretett idős gavallér, Fejtő Ferenc. Ki gondolta volna, hogy száz éve éppen az ő nagyapja adta ki először, az ő születése előtt hét évvel... És ha Fejtő Ferenc, akkor a kisebbségi, az emigráns sors, no és persze Franciaország, ahol ez az egyszemélyes országimázs új hazára lelt. Amelyre mi nők is vigyázó szemeinket vethetjük. És persze erre a százéves könyvre is, mert hogy ma is aktuális, számos gondolatában.
Mi nők, szűkebb hazámban, Magyarországon a többséget képviseljük a népességen belüli 55 %-unkkal. Részvételünk mind a közéletben, mind a politikában még gyermekcipőben jár, holott Európa, a hová igyekszünk, e téren is jóval előttünk jár. A számunkra oly fontos Európai Unióhoz való csatlakozás női tekintetben még számos teendőt tartogat számunkra. Ehhez bizony nekünk, Nőknek kell megtenni a szükséges lépéseket, senki más nem teszi ezt meg helyettünk, sőt nem is fog ilyesmire buzdítani minket. Egy dolog biztos, női szemmel végigkísérve az elmúlt időszakot, jelentős visszalépéseket tapasztalhattunk. A család szerencsére előtérbe került, de sajnos a gyakorlatban a nők az egyenlő partneri szerepből háttérbe szorultak. Az is gyakran megtörtént, hogy a nőknek dekorációs szerep jutott. "A női szerep tökéletesen beilleszkedik a klasszikus családmodellbe, a nő csak f betűsöket tartson a kezében (például, fakanál, felmosórongy stb.)" ahogy ezt egy Szabolcsi kistelepülés polgármesterasszonya megfogalmazta. Ehhez tökéletesen elegendő a jelenlegi 8.3 % női képviselet, míg az Európai Parlamentben ez majdnem négyszeres (30 %).
A Jospin vezette francia kormány megtette a világelső lépést, 2001 márciusában már alkalmazták az ún. Sabadabada törvényt, mint abban a bizonyos sanzonban: egy nő, egy férfi, vagyis egyenlő arányú részvétel a politikában. 2002 márciusában már az első sikerekről is beszámolhatunk: 21 %-ról a női képviselők száma 48 %-ra emelkedett, vagyis működik. Igaz a törvény szankciót is tartalmaz: ahol nem találnak alkalmas nőt, annak bizony megkérik az árát. A törvényt előkészítő közvélemény-kutatáson a francia társadalom döntött. Szükség van a nőkre, az élet minden területén, most már én is csak azt szeretném, hogy itt, Magyarországon is énekelhessük: egy nő, egy férfi sabadabada, sabadabada.
Vissza