Ampelográfiai album 1. (rossz állapotú)

Előszó

Hazánkban tiszta telepítésben az eurázsiai borszőlőfajtákból kb. 90 található. A fajtáknak egyharmad része nagy területen termesztett, egyharmad része jelentékeny területet foglal el, s egyharmada csak kisebb táblákban lelhető fel. Az utóbbiak közül számos kis biológiai értékű vagy igen későn érő, ezért rövidesen és véglegesen el fog tűnni a termesztésből (pl. Aramon, Bajor, Balafánt, Barátcsuha, Bogdányi, Clairette, Gyöngyfehér, Hosszúnyelű, Járdovány, Neuburgi, Ortlibi, Rakszőlő, Révai, Sárfehér, kSzagos bajnár). Helyüket új, nemesített és honosított, nagy biológiai értékű fajták foglalják majd el, mint pl. a Fehér kisburgundi (Pinot blanc), a Királyleányka, a Merlot, a Sauvignon stb. Ezért e könyvben csak azokat a fajtákat írom le, amelyek termesztése napjainkban jelentős.
Mielőtt azonban rátérnék ampelográfiám bemutatására és néhány hasznos tanácsra a könyv használatával kapcsolatban, szükségesnek tartom, hogy röviden értékeljem a világon ez ideig megjelent műveket, és bemutassam alkotóikat, mert munkásságuk nélkül a szőlészet szakirodalma ma nem foglalhatna el oly rangos helyet, mint amilyenre méltán vagyunk büszkék.
A szőlőfajták leírásai Plinius és Coltjmella tollából már az ókorból ismertek. Ezek az írásos emlékek azonban kezdetlegesek voltak, sőt e tekintetben még a XVIII. század fajtaleírást tartalmazó művei sem tanúskodnak különösebb fejlődésről. A fajták alaposabb tanulmányozása és leírása csak a XIX. század elejétől számítható. Ebben az időben számos mű fajtaleírása főleg a fajta alaktani sajátosságaira, nem pedig termesztési értékeire irányul. Vissza