Ámos Imre

Előszó

1.
AZ EMBER ES/VAGY A MŰVÉSZET TÖRTÉNETE?

H a abba az eleve töredékességre és korlátozottságra ítélt vállalkozásba fogunk, hogy az „érzéki-erotikus" médiumok: a zene vagy a képzőművészet alkotásait leírjuk vagy értelmezzük, akkor nem tehetünk egyebet, mint hogy az emberi létezés állapotával, netán értelmével szembesítsük az élményünket kiváltó műalkotásokat. Ez egyben az igazi művészet mércéje is: vajon kapcsolatban áll-e az emberi állapot (condition humaine) nagy kérdéseit, dilemmáit és látomásait maga előtt görgető civilizáció narratívájával?
E könyv történetének hőse Ámos Imre, akinek rövid élete a holokauszt árnyékában, majd magába szívó borzalmas epicentrumában telt. És műve kiteljesedése is itt következett be, ami nem feltétlenül azonos az élettel, amelyet Nessus-ingként viselt magán. Esetében ugyanis élet és mű oly maradéktalanul azonos egymással, hogy Ámos Imre távozása erről a földről, a távozást megelőző döntése és az érte cserében nyert és ránk hagyott víziója az életműnek nem csupán része, hanem azt olyan hitellel felruházó tartozéka, amelynek elemzése kívül (fölül) esik a hagyományos művészettörténeti és esztétikai tárgyalásmód keretein. Ennek a revelációnak a jegyében kívánom elmesélni Ámos Imre történetét. Annál is inkább szükség van erre az egyszerre elhatárolódásra és határokon kívülre (felülre) helyezkedésre, mert Ámos Imrével, a XX. századi magyar képzőművészet recepciójához képest számos értékes feldolgozás született. Vissza