Előszó
Részlet a műből:
"A Volponti-villa úszómedencéje smaragdszínben csillogott a délutáni napfényben. A hőmérő higanyszála 25 fokon állt, Stefano Volponi mégis fázósan tekerte magára bolyhos fürdőköpenyét, s remegő ujjakkal whiskyt töltött magának.
- Túl sokat iszol, Stefano - nézett rá rosszallóan a medencéből kilépő szép fekete lány, Volponi sógornője.
A férfi nem válaszolt.
- Mennyi időnk van még? - kérdezte a lány, miközben hosszú, fekete haját törölgette. Kisportolt, karcsú testét alig takarta a parányi bikini, bársonyos, barna bőrén egyenletesen peregtek alá a vízcseppek.
Legalább két óra. Carla sohasem jön haza öt előtt a fodrásztól, s ma még bevásárolni is megy.
- Ha így folytatod - nézett a megfogyatkozott whiskyre a lány -, akkor merev részeg leszel, mire hazaér.
- Ne aggódj, Amalia! Tudod, hogy nagyon jól bírom az italt.
- Most nem úgy festesz. Remeg a kezed.
A férfi felugrott a székből, s megragadta a nő vállát.
- Nem az ital miatt remeg a kezem!
- Félsz?
- Igen, félek! - Stefano szinte üvöltött. - Félek, érted?!"
Vissza