Amikor a kuvik dörömböl

Fülszöveg

Igazi, realista könyv, nagyregény az Amikor a kuvik dörömböl. A szerző második dokumentarista tablóképe ez, amely átfogó képet kíván adni a közelmúlt politikai és társadalmi történéseiről. A fekete gén volt az első könyve s ez a mostani tulajdonképpen a mű szerves folytatása, továbbírása. Ugyanakkor a témának a kibővítése és árnyaltabbá tétele.
Ritkán adja meg a sors egy írónak, hogy egy nagy témát, amelyhez legszemélyesebb köze van, a valóságban is megélhet, végső kifejletében is megismerhet. Széli Tibornak megadatott, hogy élő tanúként szemlélje a Kádár-korszak széthullását, a bolsevik szisztéma totális összeomlását és csődjét, ráadásul megélte a rendszer-váltás stációit is, annak anomáliáival együtt. Részt kapott az örömökből és tapasztalta a felemás eufóriát, ami körülötte zajlott. Nincsenek illúziói tehát, amikor papírra veti a szimptomatikus tüneteket, ő is a lélek orvosa, mint minden író. A társadalmat politikai és szociális meghatározottságai szemszögéből láttatja.
Máraihoz, Móriczhoz és Németh Lászlóhoz hasonlóan ő is az individualitást látja a legfőbb veszélyeztetett értéknek, az egyén méltóságát és szabadságát, amelyet minden körülmények között védelmeznie kell az államhatalomnak.
Az európai történelmi tradíció által felkínált világ, a kultúrált létezés intelligens önkifejeződése nála is elsődleges, mint a nagy elődök életműveiben. A tömegideológiák kísértésével szemben állnak az Amikor a kuvik dörömböl szereplői is és úsznak az árral szemben. Keresik a kiutat abból az életformából, amibe beleszülettek. Szeretnének nyugodt, kiegyensúlyozott (polgári) létet a zaklatottság és üldöztetés helyett.
A könyv tanulsága mélyen emberi: érdemes megharcolni a mindennapos csatákat még akkor is, ha sok mártír vére hullt magként az anyaföldbe, amelyből a szabadság azért mégis kikelt Magyarországon. Ezek után már a folytatás a kérdés. Ami mindaddig nyitott könyv marad, amíg azt is megírja majd valaki. Vissza