"Ami a magvetés a földnek, az a tudomány elhintése az emberi szellemnek"

Előszó

Egy intézmény életében 50 év már történelmi távlatnak tekinthető. A múlt, légyen az család vagy intézmény, fontos a számunkra. Ismerete nemcsak abban segít, hogy tudjuk honnan jöttünk, honnan erednek gyökereink, de erőt is ad. Erőt a múltból a jövő érdekében. E kötet a Tanárképző Intézet megalapításának 50. évfordulójára kíván emléket állítani. A megemlékezés - amikor e kötet tanulmányai elhangoztak - az intézet 30 évét öleli fel. Azt az időszakot, amikor intézetünk véglegesen egyetemi rangra emelkedett visszakerülve a Gödöllői Agrártudományi Egyetem keretébe. 30 év sok is, kevés is, hiszen az elmúlt egyharmad évszázadban sokan működtek közre azért, hogy a tanárképzés megfeleljen azoknak az igényeknek, amit a kor megkívánt. A 30 év ugyanakkor korai, hiszen itt még nincs meg az a történeti objektivitás, ami az értékelést hitelesíti. Ezek után bárki megkérdi, miért kell akkor megemlékezni? Tömören, azt mondhatjuk, az önazonosítás igénye és élménye nemcsak az egyénnek, az intézményeknek is fontos. A megemlékezés megfogalmazott célja és apropója a gödöllői léthez kapcsolódik. Az egyetem - ma már mindegy, hogy milyen megfontolásból - befogadta a tanárképzést és ezzel nemcsak helyet, de rangot is biztosított az itt folyó munkának. Az is igaz viszont, hogy az egykori befogadás nem jelentett egyidejű elfogadást, sokáig a tanárképzés egyfajta szatellitként létezett az egyetem szervezetében. Egy lassú folyamat eredményezte - és itt éppen azoknak a munkáját kell kiemelni, akik az alapokat lerakták - hogy a Tanárképző Intézet és maga a tanárképzés szerves részévé vált az egyetemnek. Ennek kapcsán mondhatjuk el, hogy a Tanárképző Intézetben oktatott diszciplínák ma már nemcsak egy elkülönült szak specifikumainak tekinthetők, hanem integráns módon bekapcsolódtak az egyetemi szakirányok, illetve karok oktatótevékenységébe. A megemlékezés még egy nagyon fontos lehetőséget biztosít. Napjainkban minden nemzedékben megfogalmazódik a visszatekintés igénye, nemcsak egyének, az intézmények is keresik a gyökereket, keresik azokat az értékeket, amit az elődöktől vállalhatnak, és amit büszkén a jövőnek továbbadhatnak. Tudjuk, hogy ezeknek az értékeknek a megtalálása, kibontása milyen nehéz, hiszen már az elmúlt évtizedek dokumentumait is igen fáradtságos munkával lehetett csak részben reprodukálni. Amikor tehát, mi megemlékezünk az elmúlt évtizedekről, egy kicsit a jövőnek is dolgozunk, annak reményében, hogy az utódoknak ily módon kézenfekvőbb lesz az az értékrend, amit a gödöllői tanárképzés közvetíteni kívánt. Vissza