Amerikai tragédia I-III.

Előszó

Részlet:
Nyári alkony, és egy vagy négyszázezer lakosú amerikai város kereskedelmi központjának magas falai, - olyan falak, amelyeket idővel talán csak meséből fognak ismerni.
A széles úton, amely most aránylag csöndes volt, hat emberből álló kis csoport közeledett. Alacsony, körülbelül ötvenéves, nagyon jelentéktelennek látszó férfi, akinek sűrű haja fekete, kemény kalap alól buggyant elő és aki olyan kis harmóniumot vitt, melyet rendesen uccai prédikátorok és énekesek szoktak használni. És mellette egy, talán öt évvel fiatalabb, magasabb és nem oly széles, de azért jó erőben lévő asszony, nagyon egyszerű, de elég jó állapotban lévő ruhában, aki egyik kezével kis, hétéves fiút vezetett, a másikban pedig bibliát és néhány énekeskönyvet vitt. Hármuk mögött egy tizenötéves leány, egy tizenkétéves fiú és egy másik, kilencéves leány lépdelt, akik mindnyájan engedelmesen, bár nem nagy örömmel követték az előttük menőket.
Tikkasztó meleg volt, de a forróság lágyan terült el a város fölött. A nagy forgalmas uccát, amelyen áthaladtak, egy másik, hegyszoroshoz hasonló, zsúfolt út keresztezte, tele hosszú kocsisorokkal és folyton csengető villamosokkal, amelyek mind igyekeztek gyorsan előrejutni a nagy forgalomban. A kis embercsoport azonban oda sem figyelt erre és csak azzal törődött, hogyan tudna áthaladni a sok kocsi és gyalogos között, akik körülöttük hullámoztak. Vissza