Amerikai napló

Fülszöveg

Harminckét napot töltött Borisz Polevoj, a kiváló szovjet újságíró az Egyesült Államokban, mint az első szovjet újságíróküldöttség tagja, amely a háború óta Amerika földjére lépett. Harminckét nap nem hosszú idő, kivált, ha valaki azzal a szándékkal látogat el Amerikába, hogy lássa "mindazt, amire az amerikaiak büszkék"; éles szemű, jótollú újságíró tudja csak a tömérdek élmény közül kiválasztani a legfigyelemreméltóbbakat. Mert élmény bőven akad, s köztük jó néhány furcsaság is: a gengsztervilág hátborzongató rémtörténetei, a szenzációs válóperek városa, a példátlan reklámőrület, az aranyláz idejéből maradt "kísértetvárosok" -, de e furcsaságok közepette annál nagyobb örömmel fedezi fel Polevoj azt, ami egyaránt elevenen él a szovjet emberek és a legtöbb amerikai szívében: az őszinte törekvést a népek barátságára, a kölcsönös megértésre, a béke megőrzésére.
Különösen emlékezetesek maradnak a naplónak azok a lapjai, amelyek az amerikai értelmiség legjobbjaival - Howard Fasttal, Paul Robesonnal, Lion Feuchtwangerrel, haladó filmrendezőkkel, orvosokkal való találkozásokat örökítik meg.
A szovjet újságíró őszintén megírja: van mit tanulni Amerikától. A Ford-gyárban, az óriásfarmokon, a hollywoodi filmvárosban megcsodálja a példás szervezettséget, az óramű pontosságú kooperációt, a kiváló minőségű munkát.
Sok újat tudunk meg ebből a könyvből Amerikáról, sok mindent megértünk, amit eddig idegenül fogadtunk, és Polevojjal együtt őszintén megszeretjük azokat, akikről oly őszinte tisztelettel és meleg hangon ír: "Amerika aranykezű munkásait". Vissza