Előszó
Részlet:
APHRODITE.
I.
Solothurni Salviati Hugó lovag, nyugalmazott kapitány - csabacsüdi Csombordy Orbán nyugalmazott kapitányhoz.
Kapitány úr!
Vannak, a kik azt állítják, hogy önt többé nem...
Tovább
Előszó
Részlet:
APHRODITE.
I.
Solothurni Salviati Hugó lovag, nyugalmazott kapitány - csabacsüdi Csombordy Orbán nyugalmazott kapitányhoz.
Kapitány úr!
Vannak, a kik azt állítják, hogy önt többé nem lehet komolyan venni, mert az apai szeretet tökéletesen vakká tette, a kor pedig annyira elgyöngítette, hogy már csak elnézésre tarthat számot, a helyett, hogy felelősséggel tartoznék azért, a mit tesz.
Én ezt nem akarom elhinni.
Föl akarom tenni a legjobbat, és inkább azt hiszem, hogy nincs, a ki szemébe megmondja önnek az igazat. Végre is, ön valamikor vitéz katona volt, és a múltjára gondolva, senki se meri önt felvilágosítani. így önnek, elfogultságában, fogalma sincs róla, hogy az, a mit ön mostanában cselekszik, teljességgel nem méltó se az érdemeihez, se ahhoz a ranghoz, a melyet valaha a hadseregben viselt.
Nos, én meg merem mondani önnek az igazat, így, szemtől szembe. Megteszem önnek ezt a szívességet.
Vissza