Ambrus Éva keramikusművész

Előszó

Gondolatok Ambrus Éva munkásságáról
„Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak
a maga ideje az ég alatt. Van ideje a születésnek és
a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény
kiszedésének Ideje a keresésnek, és ideje az
elveszítésnek, ideje a hallgatásnak, és ideje a
szólásnak."
Ószövetség - Prédikátor könyve (3:1-2, 6-7)
Ambrus Éva egész életében időszerű feladatokra
vállalkozott, és saját képességeivel, munkájával, mű-
vészetével mindig időszerűen közös célokat szolgált.
Ezt teszi a Museion No.1 Galériában 2012. novem-
berében bemutatott kiállításával és e kiadvánnyal is,
amely áttekinti, összefoglalja életének eddigi szak-
mai eredményeit. Ez a személyes számvetés, több
évtizedes munkásságának felidézése, művekkel és
adatokkal, szavakkal és képekkel, hozzájárul hazai
kerámiaművészetünk közelmúltjának - ugyancsak
időszerű - feltérképezéséhez, értékeinek megőr-
zéséhez. A folytatás lehetőségéhez.
A mindennapi életre „alkalmazott művészetek"
terén nyilvánvaló, hogy nem csupán az alkotó szándé-
kától függ a teljesítmény jellege, kvalitása, hanem a
körülmények is meghatározzák azt. Ambrus Éva
egész életét az iparművészetnek, a kerámia iparának
és művészetének szentelte. Az adott hazai körülmé-
nyekhez nem csupán alkalmazkodott, de saját erejével
is hozzájárult a javításukhoz. Pályája első szakaszá-
ban, 1968 és 1984 között, az ipari formatervezők
lelkes új generációjával együtt, a tömegtermelést
fejlesztő, korszerűsítő elképzelésekért küzdő „szelle-
mi hálózathoz" csatlakozott. Használati edények,
építészeti burkolatok tervezőjeként, a megvalósító
csapatmunka következetes élharcosa lett. Élete
második szakaszában, magán műhelyével is a „kö-
zösségeket" szolgálta. Egy-egy család kertjébe, a kis-
és nagyvárosok tereire olyan műveket készített,
amelyek egyszerre „szobrok" és „szolgáló tárgyak".
Ha végigtekintjük az évtizedek során született,
tárgyiasult eredményeket, az 1960-as évek múlt-
idejétől napjainkig, ráébredünk, hogy Ambrus Éva
ezen időszak pozitív törekvéseinek emblematikus
alakja. A megújulásra, értékteremtésre vágyó, kompro-
misszumokra is kész, de a lényeges kérdésekben meg
nem alkuvó törekvések jellemzik pályafutását. A XX.
században világszerte kiteljesedő, a társadalom egé-
széért felelősséget vállaló művészetek képviselője.
Igaz, „csak" itthon, egyetlen ágazatban és szerényen,
de időszerűen, szakszerűen, kvalitásosán!
Természetesen a hazai ipar- és társadalomtörté-
net keretei az ő életét, tevékenységét is behatárolták.
Vissza