A mi világunk 1981/6.

Előszó

Mik is azok az óriások? És a törpék?
A természet óriásai és törpéi ugyanolyanok, mint hagyományos méretű társaik. A kaliforniai óriásfa - a vöröstölgy - fa, akár a többi: elágazó gyökérzete, sudara, dús koronája van, csak éppen több tucat emeletes ház magasságúra nő, törzsén autóút vezet át. Vagyis óriás. Az ausztráliai - egér nagyságú - törpemajom semmiben sem különbözik az átlagos nagyságú többi majomfajtól: emlős, négy lába hüvelykujja szembefordul a többi négy ujjával, jellegzetes homlok- és állformája, vagyis majomképe van.
A szokatlan méreteknek azonban számos következménye van. Egyesek szemmel láthatók, s a méretek arányaival kapcsolatosak. A hatalmas tölgy szélesebb, vaskosabb, mint a megszokott méretű fák, a törpemajmocska selyemszőrzete pedig az apró termethez igazodik. Érthető ez: a hatalmas fa sudarának el kell bírnia a súlyos koronát, az apró állat finomabb bőréhez pedig finomabb szőrtüszők illenek. Vannak azonban szerkezeti, működésbeli különbségek is.
Az óriás esetében már a magasság is "műszaki" problémát hordoz. Évtizedek óta kutatják a biológusok, hogyan jut a víz a vöröstölgy koronájáig? Még a legfinomabb hajszálcsövön sem szívódhat fel 25-30 méternél magasabbra, tehát vagy valamilyen pumpának vagy pedig valami más megoldásnak kell az óriásfában működnie. Jelenleg úgy tartják, az a legvalószínűbb, hogy a fában apró, elemi üregekbe vándorol, lépcsőzetesen. A hatást fokozza, hogy az üregek falai időnként összehúzódnak, s ritmikus mozgásukkal nyomást gyakorolva a nedves tápanyagra, mintegy továbbsajtolják útjukon. Vissza