Amator Artium

Előszó

Lágler Péter A művészetek önzetlen szeretőiről
A latin amator szó szerint szeretőt jelent, s mivel a múzsák szerelmeseiről van szó, így méltán hímnemű. (A nőnemű alak amata, mint terra amata, ami maga a natura, amit a szerető amatőr megművel [culto, cultare] és ebből lesz a kultúra.) A kultúra évezredeket átívelő, mély értelmű üzenete, hogy az amatort az amatorral, a szerelemmel hozza kapcsolatba, mert az élet e legfontosabb és mélyen átélt területén, talán egyedüliként és bizonyára nem csak merőben anyagi vagy zavaros erkölcsi megfontolások miatt, ma is az amatőröket részesítjük előnyben a profikkal szemben. Mert a szerelemben még az érzés, a szándék, a gondolat őszinte mélysége fontosabb, mint a stílus vagy a technikai, technológiai tökély. De hogy kerek legyen a világ, a köz tudata a hivatásos szeretőt, a prostituáltat tartja a legelső profinak, a prostitúciót a legősibb mesterségnek. Íme az amatőr és a profi archetípusa. A szakmaiság további történeti alakulása is jól követhető, mintegy metaforikusan levezethető a prostitúció vonalán. A legrégibbnek tartható a szent hatalmak szolgálója, a szakrális profi, aki csak az istenek és földi képviselőik szeretője. Az istenek egyre elvontabbá-válásával és a karizma, valamint a hatalom intézményesülésével együtt megnövekszik a kiszolgálandók és a szolgálók serege. A profik létszámának örömteli gyarapodását belső tagozódás követi: az elit és a tömegigények kielégítésére való szakosodás. Megjelenik a bárca és később a szakszervezet, adminisztratív korlátozások jönnek létre és kibontakozik ezen belül a vállalkozás látszólagos szabadsága; ami azért látszólagos, mert gyakorlatilag elkerülhetetlen az erős szakmai csoportosulásokhoz (pl. futtató, madam, stb.) való kötődés, ha valaki meg akar élni a piacon. A művészetek szakmaszerű művelőinek mai attitűdje és helyzete leginkább a kora-újkori, felbomlóban lévő céhek iparosaira emlékeztet. Egy részük szakmai tapasztalataira támaszkodva már létrehozta a tömegigények kielégítésére alkalmas vállalatait, vállalkozásait; más részük a szakma legnemesebb hagyományainak folytatójaként kisszériás elit-igények kielégítésére szakosodott. A piac ilyetén felosztása után és egymás csendes lenézésének közepette tulajdonképpen békében éltek és egységesen utálkozva léptek fel a helyi szükségleteket olcsóbban ellátó, így az árakat is letörő, céhen kívüli kontárok ellen. A profik és az amatőrök között nem feltétlenül a színvonal az alapvető különbség, hanem a megélhetés választott forrása. Az egyéb eltérések ennek következményei: a profinak ihletre, kedvre és időjárást viszonyokra való tekintet nélkül biztosítania kell a megrendelő vagy vásárló kiszolgálását az általa megkívánt szakmai színvonalon. Vissza