Amado mio/Tisztátalan cselekedetek

Fülszöveg

A háború utolsó éveiben járunk: A Pasolini-család, az anya, Paolo és öccse, Guido az északkelet-itáliai Friuli tartományban, az anya szülőföldjén keres menedéket. A kisebbik fiú fegyveres ellenálló lesz (1945-ben egy kommunista partizáncsoport kivégzi), Paolo és az anyja pedig a környékbeli parasztgyerekek számára rendez be elemi iskolát a lakásban, ahol meghúzódnak. A falusi gyerekek s az alig huszonéves Pier Paolo napjai a kisiskolában, a mezőkön és a folyóparton tett sétákból, fürdőzésből, vasárnapi misékből, mozielőadásokból és táncmulatságokból állnak. Meglehet, Guido a hegyekben harcol, majd tragikus halált hal, az égen rendszeresen bombázórajok húznak át, a borzalmas háborúban e szeglet a béke szigete, mintha a világ fenyegetései, borzalmai ide nem érnének el. Az elveszett éden: a boldog aranykor és a bűnbeesés helye... Pier Paolo Pasolini e kötetben olvasható két kisregényét most először veheti kézbe magyarul az olvasó, olaszul is csak a szerző halála után hét évvel, 1982-ben kerültek először kiadásra. Az 1947 és 1950 között írt, soha be nem fejezett művek az írói életmű legközvetlenebbül életrajzi ihletettségű, legszemélyesebb darabjai. A kitárulkozás és elrejtőzés között oszcilláló szövegekből egyfajta Bildungsroman, nevelődési regény születik, a homoszexualitás születésének, felismerésének s az első elementális élményeknek a krónikája.

Pier Paolo Pasolini (1922-1975) a XX. századi olasz és az európai kultúra egyik legnagyobb formátumú, életében s halála óta mindmáig egyik legvitatottabb alakja, költő, író, drámaíró, filmrendező és közíró. A ravennai katonatiszt és a friuli tanítónő fia Bolognában szerez diplomát, huszonévesen adja közre első verseit. 1950-ben érkezik Rómába, ahol évekig tartó nélkülözés után az Utcakölykök című regény hozza meg számára az ismertséget (a sikert és a botrányt) 1955-ben. Kezdetben csak asszisztál a filmforgatásokon, 1960-tól saját játék- és dokumentumfilmjeit készíti, de emellett színdarabot, verset, regényt ír, politizál, véleményt mond, provokál. Ami életében s alkotásaiban egykor botrány volt, ami sokkolta a korabeli közvéleményt, mára a világ szerves részévé vált; éppen ezért élesen kritikus, prófétai meglátásai a fogyasztói társadalomról ma is élővé teszik szövegeit. De ami ennél is fontosabb, ami miatt igazán aktuális tud maradni, az a minden művét átható mélységes empátia a szegények, az elesettek irányában, a kérlelhetetlen, harcos igazságérzet, s a dühödt-makacs életszeretet. A magyar közönség ezidáig szinte csak mint filmrendezőt, esszéírót-publicistát ismerhette; sorozatunk arra vállalkozik, hogy bemutassa a termékeny és sokoldalú életművet, Pasolini regényeit, verseit, drámáit, filmforgatókönyveit, közéleti, kritikai írásait. Vissza