Aluta

Előszó

A munka fogalmába a hagyományos paraszti értelmezés szerint egyaránt beletartozik a konkrét termelőtevékenység, s az azt megkönnyíteni, eredményessé tenni igyekvő kultikus cselekedetek sora. A dolgozó nép életének e döntő fontosságú eleme számos társadalmi vonatkozást hordoz magában. Mint a közösség értékrendjének, erkölcsi tartásának alapja, meghatározó szerepet tölt be az emberi kapcsolatok alakulásában és azok rendszerében, így a párválasztásban, a család tagjainak egymáshoz való viszonyában, a gyermeknevelésben. Eszerint a munka végzésére létrejövő szűkebb vagy tágabbkörű közösségek, ill. az idők folyamán állandósuló, rendszeressé váló munkaszervezeti formák nemcsak gazdasági, hanem társadalmi intézmények: találkozási, szórakozási alkalmak is, melyek kiváló keretet biztosítanak az anyagi és szellemi műveltségjavak továbbadására, áthagyományozására.
Nem csoda, ha a néprajztudomány fiatalabb ága, a társadalomnéprajz egyre fokozottabban kezd felfigyelni e kérdéscsoportra. A munkaszervezeti formák mibenlétét, megválasztásuk ok-okozati összefüggéseit a magyar szakirodalomban a legteljesebben Szabó László taglalta. Szabó abból az alaptételből kiindulva, hogy az egyén életmódjának, birtoklásának és gazdálkodásának keretet adó legkisebb egysége a család, a munkaszervezeten belül családi és a család körét meghaladó munkaformákat különböztet meg. Utóbbiak alapulhatnak mellérendeltségi (népi társasmunkák) és alárendeltségi (feudális vagy kapitalista jellegű) viszonyon. Megválasztásukat több tényező befolyásolja: a munkaeszközök fejlettségi foka, a történelmi, földrajzi és társadalmi környezet, az etnikai sajátosságok és interetnikus kapcsolatok, a családszervezeti problémák, sőt bizonyos fokig a véletlen is. Ennek összefüggéseire keres választ Kolozsvár környéki kutatásai során dr. Kós Károly is... Vissza