Alternatív koráliskola

Előszó

A 21. század küszöbén a magyar református gyülekezeti éneklés egyik legfőbb neuralgikus pontja (tegyük hozzá, hogy: változatlanul) az orgonakíséret. Hány meg hány templom, gyülekezeti terem, hány meg hány istentisztelet van, ahol és amelyen az orgonista, képzettségének hiányosságai, játéktechnikájának korlátai miatt meg sem próbálkozhatik a sorra kerülő énekek korálkönyvi letétjének a megszólaltatásával! Aki ilyen esetben azt és úgy játszik, amit és ahogyan éppen tud, az legtöbbször betű szerint többet árt a gyülekezet énekének, mint használ, fékezi, tévesztéseinek függvényében rángatja a tempót, a kíséret változatosságának, hangulati töltésének a mutatóiról pedig jobb nem is beszélni. De ne legyünk tévedésben: a korálkönyvi letét hangjainak a „tisztességes" eljátszása még nem garancia arra, hogy a kíséret valóban artisztikus. ihletett és lelkesítő lesz. A következetesen átgondolt tempóválasztás és a regisztrációnak az énekszöveg tartalmával harmonizáló, tehát adott esetben akár versszakról versszakra módosuló színképe nélkül (hogy csak ezt a kettőt említsük) a korálkönyvi harmóniák nagyon-nagyon hamar egyfajta kényszerzubbonyként kezdenek viselkedni, amelyet az orgonista unottan ráhúz bármire, amit éppen „le" kell kísérnie. Ezen az úton-módon változik át a korálkönyv nem egy, nem két esetben az istentisztelet „ékes, szép" rendjének a segítőjéből az akadályozójává. Vissza