Altatódal

Fülszöveg

Hubai Gruber Miklós - most megjelent könyvének 23 novellájában - az egymástól eltérő emberi sorsok ábrázolásán keresztül a humánum ma különösen fontos értékeire összpontosít. A történetekben nem filozófiai fejtegetések, hanem egyéni sorsok kiválóan ábrázolt részletein keresztül illusztrálja azt, hogy erkölcs és humánum: elválaszthatatlanok, egyik sincs a másik nélkül.
Hámori József

Hubai Gruber Miklós nem először bizonyítja be, hogy kitartóan hisz a „kisemberi" történetekben, amelyek itt születnek közöttünk. Ám többnyire észre sem vesszük ezeket a „hétköznapi hősöket". Rohanunk. Hubai Gruber Miklós nem rohan. Pedig eredeti szakmája, a rádióriporteri mesterség örökös sietségre kényszerítené. De ő makacs ember, nem hagyja magát. Lát, érez, nem csak néz. A szívbe markoló, gyönyörű történetek meg újból és újból rabul ejtenek, megkönnyeztetnek bennünket. S mintha mégsem lenne olyan felszínes a világ..
Kondor Katalin

Megrendítően szép ez a könyv. Apró kis történetek, már-már balladisztikusak. Hőseit, az esendőket, a megtévedteket is a szívünkbe zárjuk, mert életük legnehezebb pillanatában a szeretet ad erőt a továbblépésükhöz. Személyes ismerősünk valamennyi: némelyikük, mintha a gyerekkoromból bukkant volna elő. Egy szomszéd, egy távoli rokon vagy régi osztálytárs. Ki a legkedvesebb? Nem lehet választani. És nem lehet el nem olvasni a könyvet, az elejétől a végéig. A történeteken túl különös gyönyörűség ízlelgetni azt a sajátos nyelvet, amelyen a szereplők beszélnek. Szavaik egyszerűek, ízesek, tele érzelmekkel. A szép szót, tiszta emberi hitet, őszinte érzést szomjazó olvasónak üdítő lehet ez a kötet, mint a vízért sóvárgónak a tiszta forrás.
Tekes Rozália Vissza