Előszó
Részlet a könyvből
1. A Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedése
1.1. Az Alkotmány
1.1.1. Az alkotmány fogalma
Közkeletű kifejezéssel élve az alkotmány az adott ország...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből
1. A Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedése
1.1. Az Alkotmány
1.1.1. Az alkotmány fogalma
Közkeletű kifejezéssel élve az alkotmány az adott ország alaptörvénye. Az „alaptörvény" kifejezésnek van egy formai és egy tartalmi értelme. Formai szempontból az alkotmány attól alaptörvény, hogy:
- a jogforrási rendszer csúcsán helyezkedik el, ebből eredően minden alacsonyabb szintű jogszabálynak - a törvényeket is ide értve - összhangban kell állnia az alkotmánnyal, továbbá
- az alkotmányozásnak megvannak a sajátos eljárási szabályai, amelyek lényegesen magasabb mércét állítanak a parlament elé, mint amely a törvényalkotásra irányadó. Az alkotmányozásnak az előkészítő eljárásba beépített akadályokkal való megnehezítése az alaptörvény stabilitását védi: azt juttatja kifejezésre, hogy az alkotmány - szerkesztőinek szándéka szerint - hosszú évtizedekre, kedvező történelmi helyzetben esetleg évszázadokra szól, amelynek rendelkezéseibe nem lehet kellő megfontolás nélkül, ötletszerűen „belekapkodni". Az alaptörvény stabilitását szolgáló garanciák országonként változnak. Az a leggyakoribb követelmény, hogy az alkotmányozáshoz minősített többséget követelnek meg (pl. az összes képviselő kétharmadának vagy háromnegyedének támogató szavazatát). Gyakori az is, hogy az alkotmány-módosítás kezdeményezésére jogosultak körét szűkebben vonják meg, mint a törvénykezdeményezésre jogosultakét. Azokban az országokban, amelyekben két kamarás parlament működik, általában megkövetelik mindkét kamara támogatását, esetleg minősített többséggel kombinálva. Több európai ország alkalmazza a „kétparlamentes" alkotmánymódosítást, amelynek az a lényege, hogy az éppen hivatalban lévő parlament egymaga nem nyúlhat hozzá az alaptörvényhez, ehhez két egymást követő - s ebből eredően nem azonos összetételű - parlament egybehangzó elhatározása szükséges. Jó néhány államban az új alkotmányt, illetőleg az alkotmány - tételesen megjelölt - legfontosabb rendelkezéseinek módosítását megerősítő népszavazásra kell bocsátani, de arra is van példa, hogy bizonyos, kiemelkedően fontos rendelkezéseket a parlament nem módosíthat, csak népszavazás. Még ennél is keményebb korlát, ha az alaptörvény egyes szabályait megváltoztathatatlannak nyilvánítják, ami azt jelenti, hogy e rendelkezések módosítását nem lehet indítványozni. (Többnyire a köztársasági államformát védik ilyen módon, de esetenként más rendelkezéseket is.) Ismeretes az alkotmánymódosítási moratórium: annak a legrövidebb időtartamnak a meghatározása, amelynek két - egymást követő - alkotmánymódosítás között el kell telnie. Végül előfordul a törvényhozó és az alkotmányozó hatalom szervezeti szétválasztása, pl. akként, hogy az új alkotmány kidolgozása és elfogadása végett alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívni.
Vissza