Alsógödi Amarcord

Fülszöveg

Negyven év múlva képes voltam belülről is szemrevételezni a házat. Addig csak kívülről nézegettem. A hall, a gyönyörű falépcsővel, eltűnt a szemem elől. A hallból WC-t és más praktikus helyiségeket alakítottak ki. Csodálkozva kérdeztem, hol a lépcső? Megvan, azon megyünk fel az emeletre, vigasztaltak. Az emeleti szoba nem sokat változott. Az erkély is a helyén van, de a korlátot, az erkély gyönyörű homokkő korlátját, csúnya aprófaszerű kerítés helyettesíti.
Smialovszkyék tornácos házát is hiába kerestem, nem tudom, hova tűnt.
A medence, amit apa saját kezűleg épített, még létezik, csak mintha kisebb lenne.
A kert szebb, parkosították, fái az égig nőnek.
Csalódottan, szomorúan jöttem el.
A gyerekkoromat kerestem, a régi hangulatot, illatot. A múlt tovatűnt, az emberek, akik itt valaha boldogan éltek, elfogytak.
Javíthatatlan álmodozó vagyok.
Az én emlékeimben a régi Alsógöd él, nagy kertjeivel, s a kertjeiben megbúvó kicsiny házaival. Egyszerű, falusi virágaival és szeretni való lakóival. A Duna régi szépségében hullámzik, hajókat ringat; Deák, Kossuth, Széchenyi, és felettük néha elhúz egy repülőgép.
Nyár van, fülledt meleg. A porhomok égeti a talpam, s a libák méteres magasságban repülnek, ha megérzik a Duna illatát.
Vasárnaponként kimegyünk pesti vendégeink elé a vonathoz, ilyenkor a WC-ről lekerül a felirat: "Sürgős esetben a kulcs az állomásfőnöknél!". Ilyenkor ez a helyiség is üzemel, kulccsal. Vissza