Előszó
Részlet:
Sajó Imre
Bevezető gondolatok az Alsó Váci utcába
Közép-európai sokat látott városi környezetünk csöndes tanúja felszínes kapkodásunknak, divat- és bizniszorientált lendületünknek. Szűk...
Tovább
Előszó
Részlet:
Sajó Imre
Bevezető gondolatok az Alsó Váci utcába
Közép-európai sokat látott városi környezetünk csöndes tanúja felszínes kapkodásunknak, divat- és bizniszorientált lendületünknek. Szűk spektrumú kategóriánk vajon elegendőek-e az árnyalt, artikulált kifejezések befogadására, illetve hiányos szókincsünk, vizuális, kulturális készségünk elégséges-e szabatos kifejezésére?
Mindnyájan elmondhatjuk: ismerjük kapualjainkat, belső udvaraink, lépcsőházaink "hangulatát". Kirakatok, portálok, neonfeliratok benyomásait hordozzuk magunkban, érezzük sajátos atmoszféráját. És mégis, amikor tettre készen akcióba lépünk mi, építészek, belsőépítészek, ötvösök, grafikusok, arculattervezők, egyszóval mi, "kreatívok", egyszeriben kiderül, hogy nem fogtuk fel benyomásainkat, emlékeinket nem vagyunk képesek átkódolni vonallá, azt anyaggá, majd szerkezetté, hogy ezáltal ugyanazt a jelentést őrizze meg, amely a város magában hordott üzenete. Ezért aztán - meg sok esetben megrendelőink direkt kérésére is - gyakrabban jutnak eszünkbe tervezőasztalunk fölött görnyedve világ körüli utazásaink édes emlékei, sóvárgó lapforgatásaink kiváló minőségű illusztrációi, vagy öntudatlan állapotban sűrűre "kockázzuk" üres felületeinket, aprólékos munkát mímelve. A meg nem ismert tudást azzal a következménnyel jár, hogy elfeledjük érteni tárgyi környezetünket, elveszítjük kötődéseinket, leleményes problémamegoldó alkotó kedvünket. Ennek elébe menni ez az expedíció.
Vissza