Kártyavárak

Fülszöveg

... Amikor az ajtó bezárult, mi még mindig nevettünk. Aztán Marcos rám nézett, elmosolyodott, és fölém hajolt. De jó, istenem, de jó, gondoltam, miközben csókolóztunk, s egymást simogatva igyekeztünk lehántani a ruhánkat. A bódultságtól mindketten olyan ügyetlenek voltunk, hogy szüntelenül egymásba gabalyodtunk, s alig haladtunk előre, mintha egy helyben lebegtünk volna, a fejünk tele volt füsttel, belevesztünk a ruhaujjak, gombok, cipzárak útvesztőjébe, de ez egyikőnket sem zavarta, de jó, gondoltam, istenem, milyen jó, olyan jólesett Marcost csókolni, simogatni, vetkőztetni, érezni az ajkát, a kezét, az ujját, a hozzám simuló testét, de jó... Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy nem megy, hogy valami nem stimmel. Soha életemben nem tisztult ki a fejem olyan gyorsan, mint akkor...
Egy gyászhír visszaröpíti a narrátort azokba az évekbe, amikor még ifjú volt, és arról ábrándozott, hogy festőnő lesz. Különös korszak volt ez a fiatal lány életében, s az emlékezés feleleveníti benne azt a viharos szerelmi történetet, amelyet húszévesen élt át. María keserű sóvárgással idézi fel a képtelen, szélsőséges háromszögkapcsolat részleteit: a határtalan örömöt, amellyel a testi gyönyört, az újdonság erejével ható intimitást felfedezete, valamint azt a mindent elsöprő, cinkos szenvedélyt, amellyel a festészetnek átadták magukat. E túláradó, törékeny boldogság felvillanásait végül beárnyékolja a féltékenység és a három művészpalánta tehetségének elvesztegetése.
Almudena Grandes Madridban született 1960-ban. 1989-ben vált ismertté, amikor a Las edades de Lulú című regényéért, (Lulú korszakai) rangos irodalmi díjat kapott. (La Sonrisa Verical XI. díj) Azóta folymatos közönségsiker és kritikai visszhang kíséri. Magyarországon 12 éve nem jelent meg regénye, e hiányt szeretné a jövőben pótolni a kiadó. Vissza