Álmos hét könyve I.

Előszó

A magyar őstörténet iránt hihetetlenül nagy az érdeklődés, miközben a média felsőbb utasításra többnyire szándékosan agyonhallgatja ezeket az információkat. Kis és nagy klub, színházterem, eldugott egyházi intézmény mellett ipari bemutatóterem, vagy akár a szabad ég ad otthont egy-egy előadásnak. Az információéhség nagyobb, mint a napi politikához kapcsolódó gyűléseken szokás, ami igazán elgondolkodtató dolog, mert sehol a világon nincs ez így. Az igaz, hogy a világnak nincs is még egy ilyen történelmi múlttal rendelkező országa, ahol a múlt és a jelen ennyire befolyásolja egymást. A legnagyobb jóra és a legnagyobb rosszra egyaránt van történelmi példánk, másoknál jóval többet átéltünk, mégis nagy a káosz. Előadók és különféle nézetek úgy összecsapnak, mint sehol másutt, iskolák, szabad egyetemek és önkéntesek hirdetik az egyetlen igaz utat, miközben az átlagember azt sem tudja, melyiknek miben lehet igaza, mi a nyilvánvaló igazság és mi a valótlanság, és egyáltalán: miért olyan fontos az, hogy népünk elei ezer, két, vagy háromezer évvel korábban itt, vagy ott hogyan éltek, mit tettek és miként gondolkodtak? Pedig a válasz igen egyszerű, nekünk magyaroknak múltunkban van a jövőnk. Letűnt korszakaink pontos ismerete a legfőbb támaszunk a romokban heverő jelenbéli ország újraépítésére, visszaszerzésére. Más népekhez viszonyítva egyedülálló módon történelmünk a legfőbb erőforrásunk, amit ha birtokolunk, mindenre képessé válunk, ha elveszítjük, mindent elveszítünk.
A Magyar Médiaszolgálat egy olyan csoport, amely eddig a médiakutatás területén mutatott fel eredményeket. Tagjainak többsége média- és társadalomkutató, történész, antropológus, szociológus, pszichológus, egyházi- és szaktörténész, akik azért vállalták a bedolgozást egy alternatív kutatócsoportba, mert nem bírták elviselni főállású munkahelyükön, az állami intézményeknél, versenypiaci vállalkozásoknál és közfeladatot ellátó cégeknél lévő politikai igazodást, cenzúrát, vélemény terrort és manipulációt. Számukra a Magyar Médiaszolgálat a szabad kutatást, tiltott területek feltárását, kényes igazságok kimutatását és megmérését jelenti. A kutatócsoport tízezer oldalakra rúgó elemzéseit időnként a Műsorszolgáltatási Alap, némely közszolgálati televízió, az ORTT és néhány társadalompolitikai intézet rendelte meg, és ugyanazzal a lendülettel legtöbbször azonnal zárolta. Nyilvánosságra csak a legritkább esetben, és akkor is nagyon szűk körben kerülhetett. Mindeközben a csoport egyes tanulmányai egyetemi segédanyaggá, jegyzetté, némely esetben az ország minden médiaszakán kötelező tananyaggá váltak. A Magyar Médiaszolgálat legfőbb érdeme az információelemzés, a szmogból kiszűrhető lényeglátás, melyet új és eddig Magyarországon nem használt módszerekkel, elsősorban a fenomenológia filozófiai elveire alapozott experimentalista megközelítéssel, szigorúan a tapasztalatot követő tényelemzéssel érték el.
A kutatócsoport tízévi anyaggyűjtés, területfelosztás és előkészület után kapta azt a feladatot, hogy az átlagember számára érthető módon, ismeretterjesztő formában és szándékkal készítsen bevezetőt a magyar őstörténet ismerethez ugyanazokkal a módszerekkel, amelyek a médiakutatás manipuláció-feltárásaiban bizonyítottan sikeresek voltak. Ismeretes, hogy a történelmi források körének meghatározásával lehet leginkább a végeredményt befolyásolni, ezért első lépésként a teljes forrás-felszabadítást, az elérhető információk minél szélesebb körét jelölték ki, nem húzva határt a történelmi, vallási, régészeti, irodalmi, államműködtetési, hadászati, néprajzi, néplélektani és sok más egyéb szakterület között. Vissza