Álmokháza

Fülszöveg

Az 1929-ben megjelent Álmokháza egészen különleges helyet foglal el Heltai oeuvre-jében: témájában, hangjában és stílusában minden más művétől meglepően elüt. Érdekes, furcsa főfigurája: Karmel Péter mérnök és százados, aki az első világháború pilótájaként egyszer parancs, harci feladat nélkül száll fel a szép alkonyon, levegőzni, egyedül lenni, de aztán: lövés, robbanás, s ő fél karral, rokkantan örökre elbúcsúzik a harctértől - ahogy Heltai írja: "attól a rengeteg levegőtől, amelyet a jóisten a repülőgépek számára a harcterek fölé teremtett": hazament, az "ő háborúja befejeződött". Karmel, a panzionált katonatiszt új életformáját keresi a régi budapesti utcákon, gyermekkori emlékei között. Kibéreli, megveszi azt a házat - az Álmokházát - , amellyel valamikor szemben laktak, s amelyek ablakai mögött édes és kegyetlen titkokat figyelt meg a gyermek: itt keresi a beteljesülést, itt véli megtalálni újra önmagát. A történet szinte szürrealisztikus koncepiója, mintha már akkor, negyven évvel ezelőtt, Kafka szorongásos légkörét sejtetné.
"Az Álmokháza - írja róla Gyergyai Albert kötetünk bevezetőjében - Heltainak nemcsak legjobban végiggondolt, hanem egyben legbecsvágyóbb, legjellegzetesebb munkája: benne van mind a játékos, mind a komoly Heltai, a tudatos művész éppúgy, mint a spontán alkotó, a merengő bölcs nem kevésbé, mint a borotvaeszű és éles nyelvű szatírikus, mindhogyha tehetsége végletei itt békülnének össze legteljesebben." Vissza