Álmok tőre II.

Fülszöveg

Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emléket hagynak maguk után, melyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá. Végül a mítoszt is rég elfelejtik, mielőtt a kor, melyből ered, visszatérne. A Kor vége közeleg, a Sötét Úr szorítása egyre erősebb a világon. A valóság fátyla elvékonyodik, és holtak járják az utcákat, a romlás pedig az Egyetlen Hatalom védelmén is áthatol.
Rand al'Thor mindent megtesz, hogy még az Utolsó Csata előtt szövetségbe fogja az emberiséget, de ahogy egyre elvakultabban hajszolja célját, a keserűség mindinkább eluralkodik rajta. Perrin a seanchanok oldalán harcolva próbálja meg kiszabadítani feleségét a shaidók fogságából, és a győzelemért százakat is a legszörnyűbb rabságra adna. Mat kénytelen felvállalni azt a szerepet, amit a legjobban gyűlöl, ám hogy hadvezérként menthesse szerelmét, új, minden eddiginél pusztítóbb fegyvereket kell bevetnie. Elayne megingathatatlan bátorsággal küzd édesanyja trónjáért, Egwene pedig csendes kitartással, fogolyként próbálja megdönteni Elaida őrült uralmát a Fehér toronyban, de még ha sikerrel járnak is, vajon lesz-e idejük új egységbe kovácsolni alattvalóikat? Az Illúzió véget ért, és a Tarmon Gai'don már közel...
Robert Jordan az Idő Kereke sorozatban egy tolkieni igényességgel kidolgozott világot teremtett meg, és ehhez méltó a cselekmény szövése is. A regényfolyam a "high fantasy"stílus nagyszerű darabja, megunhatatlan olvasmány, mely a műfaj legjobb hagyományait követi. Vissza