Álmok nélkül

Fülszöveg

Amikor először olvastam a Meséket és Sporthíreket, néhol még a könnyem is kibuggyant. Nem a sírástól: a nevetéstől. A XXII. századi szerelem történeténél rezzenéstelenül ültem és moziban képzeltem magam, ahol egy rendkívül izgalmas filmen csonkítom körmeimet. A Háborúknál azon morfondíroztam, milyen mulatságos - és valószínűleg pontosan emiatt hatékony! - és ötletes módozata a tanácsadásnak. Filozófiájának néhány pontjánál pedig pár percig nem tudtam továbbmenni: ezt Gábor írta? (És nem én?)
Ez itt talán irodalmi irányú szárnybontogatás, emitt a tudományos megközelítés, amott a dokumentáció jelleg érzetével, valójában azonban Sipos Gábor gondolatvilága, meglehetősen sajátos és rendhagyó módon megfogalmazott véleménye a világról, amelyet szeretne megosztani a világgal. Mert leírta, s mert elég sok összegyűlt már ahhoz, hogy csokorba kösse. Megtette, s azzal, hogy most átnyújtja, nem számít csodára. Sem világmegváltásra, sem székfelajánló telefonhívásra. De éles kritikára sem, hiszen egykori hobbiját ma sem kiáltja ki művészetnek - sorait következetesen "írás(ok)"-nak nevezi - s mert tökéletesen tisztában van azzal, hogy ezen írások értéke nem annyira a megformázásban, mint inkább a mondanivalóban rejlik.
A könyv megjelenését sem ő szorgalmazta. Környezetében talált erős biztatásra, most pedig mit is tehetne mást, mint remélni: világaiban a saját maga és az olvasó kedve valamelyest egymásra lel majd... Vissza