Álmodj zenét

Előszó

Első kötetes költőt minősíteni — kockázatos vállalkozás. Abból, hogy valaki tizennyolc éves korában milyen verset ír, még nem következik, hogy huszonnyolc évesen is ilyet fog. Aki pedig az indulónak pályát jósol, az egyaránt bizonyulhat bölcs előre- és balga rövidlátónak is. Mert Kölcsey esetében ugyan nem tévedett nagyot az emígyen áradozó Kazinczy: »Aki tizenkilenc éves korában ilyet ír, mit fog írni harmincban!« — Viszont ki bízott a tizenkilenc éves Csokonaiban, Petőfiben, Madáchban, Adyban? A teljesítmény helyét és súlyát az irodalomban csakúgy, mint az élet bármely más területén, nem a start határozza meg, hanem a finis.
Egy tehetség sorsa, mint a földbe tett mag termése, sok mindenen múlik, amit objektív és szubjektív tényezők összhatásának szoktunk nevezni. Jellemen, szándékon, adottságokon, műveltségen, és ami nélkül mindez meddő lehetőség maradhat csupán, mint az elvetett mag esetében a minőség — körülményeken, amelyek tápláló talajként járulnak hozzá a teremni vágyás megvalósulásához.
Induló költő aligha választhatná meg korát és körülményeit e kötet szerzőjénél körültekintőbben. Egy nemzedék a megmondhatója annak, hogy Balla D. Károly szerencsés csillag alatt született. Világrajöttét, mint a mítoszok és eposzok hőseiét, csodás történelmi jelenségek előzték meg: felszabadulás, béke, szocializmus. Neki már nem kell sejtjeiben hátborzongató háborús emlékeket tárolnia, kilőtt harckocsik és bunkerek között bújócskáznia. A bombakráterek helyét, mire korosztálya járni tanult, rég benőtte a fű, s a szabadság naponta frissen sült kenyerével kedveskedett választott fiainak. Maga a költő különben a következő korszakmeghatározó eseményekhez köti születését és gyermekéveit. Vissza