Utazás álom és valóság között

Előszó

A krónikásnak nem tiszte az, hogy az olvasó elé tárja műhelymunkáját, harcát-küzdelmét azzal az anyaggal, amelynek feldolgozására önként vállalkozott. Hogy ezt néhány sorban most mégis megteszi, annak oka és magyarázata az a mélyből, valahonnan a titokzatos tudatalattiból magának utat találó elemi erejű kétségbeesés, mely hatalmába kerítette, amikor először kellett szembesülnie egy rendkívül gazdag életút szellemi és tárgyi hagyatékával: a világ minden tájára, magán- és közgyűjteményekbe egyaránt szétszóródott, időben, születési, fogantatási körülményekben egymástól távol eső festménnyel, több száz egyedi és sokszorosított grafikai lappal, az egész művészpályát végigkísérő megszámlálhatatlan, külön-külön sajátos hangulatot árasztó, korlenyomatot őrző skiccel, gyors vázlattal, fantáziadús, finoman kimunkált képtervvel, a festészettől eltérő művészeti önkifejezési formák, módozatok lehetőségeit fürkésző alkotó plasztikáival, reliefjeivel. És akkor még nem is szóltunk a képzőművészeti remekek színvonalával, igényességével vetekedő, ezekkel egyenrangú, a szellemi-emberi formálódás jelesebb állomásait, meghatározó egyéniségeit, az élet kulcsfontosságú eseményeit, a művészet etikai és esztétikai kérdéseit kristálytisztán, következetes logikával és szabatos stílusban felvillantó tanulmányokról, írásművekről, a kortárs képzőművészet forgatagában való állandó, töretlen jelenlétet dokumentáló kritikákról, a különböző hazai és külföldi újságokban, folyóiratokban napvilágot látott riportokról, nyilatkozatokról, kiállításbemutatókról. Bár jól tudtam, tudom, hogy a zavartság, a pillanatnyi bizonytalanság, megtorpanás a munka kezdetének szinte kötelező, vele járó momentuma, ezen az egyáltalán nem felemelő, nem kellemes érzésen csak nagy nehézségek és önfegyelem árán tudtam úrrá lenni. Segítséget, perspektívát a kivezető út megtalálásához ki mástól, hitelesebb személytől kaphattam volna, mint magától az alkotótól, aki fiatalkori tépelődéseit, töprengéseit idézve a „művészi Kvalitásról", az alkotói folyamat egyik fontos rugójának az érzékenység meglétét és minőségét jelöli meg. „Valóban - írja egyik önéletrajzi vallomásában a festő az érzékenységen rengeteg minden múlik: helyesebben az érzékenység működésén sok minden eldől az alkotásmozzanatok során: kiválasztás, kiemelés (ez mind mérlegelés eredménye). Mit markolunk föl a világ ránk zúduló gazdagságából, a történések rengetegéből? Mit tartunk megvilágításra elengedhetetlenül fontosnak az összefüggések kuszáltságából, s hogyan emeljük ki, különítsük el mindezt?" A követendő szempontok, a tennivaló az életút és művészeti tevékenység végigkísérésére a magam szempontjából tehát eldőlt! Csak remélni tudom, hogy a talán bennem is meglévő, a művész, az alkotások kisugárzó hullámhosszát befogadni képes receptorok iránytűként vezetnek majd, abban a festő által képben és szóban egyaránt gyakran megidézett labirintusban, amelynek útvesztő ösvényeit az utókorra maradt, már említett szellemi, tárgyi hagyaték szegélyezi. Vissza