Alma Mater a Veszprémi várban

Előszó

Iskolára, tanárokra, diákokra emlékezem diákként. Ezért már előre megértést kérek a komolyságtól néha elkanyarodó kifejezésekért, gondolatfűzésekért és szubjektív felvillanásokért. Így éreztem hitelesebbnek magam és gondolataim kifejezését.
Ez az írás elsősorban azért születhetett meg, mert kevés olyan „lé" volt a veszprémi piarista gimnáziumban, amelyben én nem voltam „kanál". Ez nem rajtam múlt, hanem a kínálaton. Köszönhető továbbá az események és benyomások leírása a 72 éves koromig megmaradt, derűs, jó emlékezőtehetségemnek, ami szintén nem az én érdemem, hanem a Gondviselés adománya.
Hálával gondolok édesanyámra azért a segítségért, hogy 30 éven át őrizte a most közreadható dokumentumok egy részét, és utólag is táplálta bennem az iskolánk iránti tisztelet tudatát. Ezután már én is fontos kötelességemnek éreztem az anyagok megőrzését és azok további gyűjtését a következő 30 év időszakában.
Tisztelettel mondok köszönetet, a régi veszprémi iskolára ugyancsak jól emlékező piarista atyák segítségéért; Benkő Andor tanár úr dolgozatjavító közreműködéssel is támogatott ösztönzéséért és KlNCS Lajos tanár úr lelkes biztatásáért. Külön köszönöm Borián Tibor igazgató úrnak, régi iskolatársamnak, úgy is mint az Öregdiák Baráti Kör Egyesületünk elnökének, hogy immár nem először tette lehetővé emlékezéseim közreadását. Az ő felkaroló segítsége nélkül sem ez az írás, sem az előzők nem jelenhettek volna meg. Baráti köszönettel tartozom az öregdiák találkozókra, piarista megemlékezésekre rendszeresen eljáró volt iskolatársaimnak, hogy közös diákélményeinket felfrissítették, és személyes emlékeikkel bővítették. Vissza