Előszó
A növénytan tanulása folyamán már mindenkiben ki kellett alakulnia olyan módszernek, amelynek révén az anyagot világosan áttekinti és összefüggéseiben tudja elsajátítaná.
Az állattan tanulását megkönnyíti az a tény, hogy teljesen kész könyvet adunk a 'hallgatók kezébe, amely az útmutatásokat és a megtanulandó anyagot egyaránt magába foglalja.
A tanulásnál a következő szempontokat tartsuk szem előtt:
Az 1. hétre (kijelölt részeket nem elegendő gépiesen, többször elolvasni, hanem kisebb, önálló egységekre kell bontani. Először ezeket a kisebb egységeket olvassuk el, ha van hozzájuk ábra, azt is megvizsgáljuk, utána hangosan elmondjuk, szabatos, világos mondatokban, úgy, hogy a saját hangunkat meghalljuk és végül az egész anyagot összefüggően mondjuk el.
Tanulás közben mindig hasonlítsuk össze az új anyagban szereplő állatok tulajdonságait a már tanult állatok tulajdonságaival, szervezeti felépítésével. Figyeljük meg mindig a fejlődés egyes lépcsőit és a környezetnek az állatra gyakorolt átalakító hatását.
Az anyag lényegét színes ceruzával a könyvben is aláhúzhatjuk, ez megkönnyíti a tanulást, de semmiképpen nem helyettesíti a jó vázlatfüzetet.
A füzetvezetéssel szembeni előítéleteinket le kell győzni. A tapasztalat azt mutatja, hogy - bár idő szükséges hozzá - a jól vezetett füzet sok időt megtakarít majd az ismétléseknél és a konferenciára való felkészülésnél. A füzetbe mindig az illető anyag vázlatát készítsük el és ne a kivonatát. Egy-egy lényeges tulajdonság lerögzítése, - hacsak egy szóval történik is - későbbi munkánkhoz sok segítséget ad. Leghelyesebb, ha minden lehetséges rajzot sematikusan (néhány vonallal!) lerajzolunk. Különösen fontos ez annál a tanulási formánál, ahol a hallgatóknak alig tudnak valamit szemléltetni.
Vissza