Előszó
Magyarország egyik legszebb városa a kétezeréves Pécs. Mondják mediterrán városnak és diákvárosnak. Legújabban a nemzetközi konferenciáknak is színhelye. Múltja, jelene elválaszthatatlan a Mecsektől, melynek délre néző erdőborította lejtőjén létesült három évtizede az állatkert.
Jóllehet történelmi távlatokban a harminc év csekély, mi mégis örömmel tekintünk vissza a megtett útra. Jó visszagondolni a nehézségekre is, a küzdelemre, amiben részünk volt, amíg a szerény állatkertből öt egységet magába foglaló Mecseki Kultúrpark lett.
Az évforduló jó alkalom arra, hogy számba vegyük a 30 év főbb állomásait. Ma már tárgyilagosabban tudjuk megítélni a körülményeket, az indításnál munkáló okokat. Bizonyára nem lesz haszon nélkül való sorra venni, milyen politikai, várospolitikai, társadalmi, nevelési, idegenforgalmi szempontok sürgették az intézmény létrehozását, majd pedig a későbbi, máig tartó fejlesztést. Ugyanígy jó tudni, hogy ez az intézmény a harmincadik évforduló időszakában mit jelent a pécsi-baranyai lakosnak, a lokálpatriótának, a felnőttnek és gyermeknek, a családnak, s hol a helye az ismeretterjesztésben, a természet, az élővilág szeretetére való nevelésben és az idegenforgalmi, kulturális kínálatban.
Hogy merre tart az intézmény, hogyan tovább? - erről is szólunk. A három évtized történetének áttekintése arra is jó, hogy lássuk: ha valamit nagyon akar egy város, egy megye, vagy akár egy ország népe, s a cél érdekében képes az összefogásra, akkor a siker nem maradhat el.
Köszöntjük Önt kedves olvasó, s kérjük, forgassa figyelmesen alkalmi kiadványunkat, amely egyúttal kalauz is lehet intézményünket megtisztelő látogatásához.
Szerzők
Vissza