Állati 142 nap

Fülszöveg

Mekkora érték az önfeledt nevetés! S mennyire híján hagy minket a mai komoly irodalom! Pótlékokon, röhögtető élceken, akusztikus csiklandozásokon tengődünk, fájón nélkülözzük a valódi humor éltető nedveit.
És most itt ez a kisregény, Halusz Léna üde története: minden nagyképű póz, utánérzés, rekeszizomgyötrő erőlködés nélkül, a legnemesebb eszközökkel hódítja meg nevetni vágyó olvasóit. Egy valódi, hús-vér, ám már-már besavanyodni kész nőszemélyt ragadnak ki hétköznapjaiból az állatok. Elébb csak egy kóbor eb, majd (az ember-rokonok közvetítésével) egy nyúl, egy madár, egy (két?) egér, egy macska, sőt még egy hal is gondoskodik arról, hogy ne fúljon unalomba a hősnő, s vele a csodálkozó olvasó élete. Ahogy múlnak a napok, úgy lesz egyre teljesebb, ugyanakkor egyre mulatságosabb a botcsinálta gazdi világa, félszeg, groteszk és kínos kalandok során át ismerünk sorsában csetlő-botló önmagunkra. A fura állat- és embersereglet segítségével hősünk kivirágzik, valódi párjára lel; s míg ő emberségében növekszik, nekünk, olvasóinak - a derűs órák paravánja mögött - szintén ebből ad leckét.
A hiteles világ hiteles köntöst kapott: a kisregény szerkezete, nyelve telitalálat, valódi mesterre vall. A környezet képei is vérbő karikatúrák, amelyeken átsüt a megértő szeretet: a gazdára lelt, megszelídített gazda szeretet.
Halusz Léna könyvét polcunkon azok mellé a kötetek mellé tegyük, amelyeket rosszkedvű vagy reményvesztett napjainkban gyógyírként emelünk le, olvasunk el újra meg újra. Vissza