Állatélettan

Előszó

Századokkal ezelőtt a természettudósok és filozófusok (Aristoteles, Paracelsus) megállapították, hogy minden állat és növény csupán néhány fajta elemből áll. A kémiai vizsgálatok azután bizonyították azt is, hogy az élőlények ugyanazokból a kémiai elemekből épülnek fel, mint amelyek a szervetlen világban is megtalálhatók. Az állati és növényi szervezetben tehát egyetlen olyan kémiai elem sincs, amelyet a szervetlen világban meg ne lehetne találni. Az élet lényege az élet megnyilvánulása. Amennyiben a szervezet egyetlen életjelenséget sem mutat, a szervezet nem él. Az élet megszűnése a halál. A sejt felfedezésével kapcsolatban kapott szilárd alapot a természet szerves, élő termékeinek vizsgálata. A szerves lények keletkezésének, növekedésének és felépítésének titokzatossága megszűnt: az eddig felfoghatatlan csoda egy minden többsejtű szervezetnél lényegében azonos törvény szerint végbemenő folyamattá oldódott fel. A sejt akkor marad életben, ha működéséhez az optimális belső feltételek viszonylag állandóak. Az állandó feltételek összességét homeosztázisnak (állandó állapotnak) nevezik. A sejt életfeltételei: anyagcsere: tápanyag-ellátás, salakanyag eltávolítás; információ: rendszeres idegi - hormonális tájékozódás; izoproteinia: fehérjeszerkezet állandósága; izotermia: állandó hőmérséklet; izohidria: állandó pH; izoozmózis: krisztalloid-tartalom állandósága; izovolémia: belső folyadék térfogat állandósága. Manapság, az élet szinte minden területén felfokozott fejlődés tapasztalható. Az egyre növekvő igények gyors kielégítése az állati eredetű élelmiszerek előállításának robbanásszerű növekedését is követeli. Sajnos az állattenyésztésben a több és jobb termelés érdekében végzett keresztezés, tartás- és takarmányváltoztatás jó eredményei után, nem minden esetben vizsgálják elég behatóan a kísérő, megváltozott élettani jelenségeket. A pillanatnyi eredmények az igényeket kielégítik, a beavatkozások praktikusnak mutatkoznak, de az eredmények egy része, éppen a tudományos alaposság hiánya miatt nem hosszútávúak. Nem szabad csak egyoldalú célirányossággal, praktikusan gondolkodni és cselekedni. Mindent összefüggésében kell vizsgálni és a cél eléréséhez a döntő eszközt meg kell keresni. A bonctani (anatómiai) és élettani ismeretek kellő elsajátítása az állattenyésztés eredményességének és az egészséges állapot fenntartásának legfontosabb eszközei, de eredményes alkalmazásuk csak együttes felhasználásukkal biztosítható. Kizárólag a megfelelő formával (struktúrával) összefüggő élettani működés biztosítja ugyanis hosszú távon az egészséges állapotot és a több és jobb állati eredetű termékek előállítását. A struktúra és funkció egysége már az egy sejt vonatkozásában is felfedezhető. Ebben az egységben egyfajta biológiai tény, hogy a funkció megelőzi a formát és ez biztosítja egyben a fejlődést is. Az anyag mozgása ugyanis szigorúan meghatározott eseménysorozatot idéz elő. Az anyagi rendszer viszont bizonyos feltételek között, bizonyos okokra csak egyféleképpen változhat meg. A feltételeket, korlátokat és lehetőségeket a törzsfejlődésben kell keresni Az okok pedig az életkörülmények. A törzsfejlődés által megszabott korlátokon belül a fonnák kialakulása úgy határozható meg, hogy a létért való küzdelemben csak az a forma maradhatott fenn, amely a funkciót a leggazdaságosabban látta el. Az ember által létrehozott új feltételek (istálló, takarmányozás, technológiák...) következtében az anyagi rendszerek (állatok) új formát és működést öltenek, ami egyben az állattenyésztés feladatainak megfogalmazása is. Vissza