Állategészségügyi Évkönyv 1954.

Előszó

A nagyagyféltekék mechanizmusa I. P. Pavlov kutatásainak tükrében.
Dr. Vargha Jenő állatorvos ezredes.
Mielőtt I. P. Pavlovnak a nervizmus alapját képző világhíres, „Előadások a nagyagyféltekék működéséről" című művét ismertetném, röviden vázolni szeretném Pavlovnak ezen művét megelőző munkásságát. Amikor Pavlov megkezdte az agyvelő működésére vonatkozó kutatásait, már világszerte elismert fiziológus volt.
Első munkája „A szív centrifugális idegei" a vérkeringés területén folytatott 15 éves munka eredménye volt, melyért Pavlovot 1883-ban, 34 éves korában a tudományok doktorává avatták.
Csakhamar áttért Pavlov az emésztés folyamatának fiziológiai vizsgálatára.
Pavlov ezen vizsgálataival kissé bővebben óhajtok foglalkozni, mert éppen ezen vizsgálatok eredményei juttatták Pavlovot a nagyagyféltekék vizsgálatának területére, ami tanulmányomnak is fő tárgyát képezi. Pavlov előtt az emésztés folyamatának kutatása az élő szervezeten kivüli volt. A szervezetből kiemelt takarmány és emésztési nedvek képezték a vizsgálatok tárgyát. Ez sztatikus, az élő szervezetet jellemző dinamika nélküli fiziológia volt, mely nem adta meg a lehetőséget az életfolyamatokba való alapos betekintésre, ami pedig a fiziológiának elsőrendű feladata.
Pavlov új fiziológiai methodikát dolgozott ki. Nyál- és gyomorsipoly készítésével, a nyakon elvágott nyelőcső végeinek a nyak bőrére történt kiültetésével lehetővé tette a kiválasztott emésztési nedvek vizsgálatának a természetes viszonyoknak megfelelő körülmények közötti végrehajtását. - Ezen vizsgálatai kapcsán - többek között - tisztázta Pavlov, hogy az emésztési nedvek elválasztása már akkor megindul, amikor a táplálék még nem jutott sem a szájba, sem a gyomorba. Vissza