Állategészségügyi Évkönyv 1952.

Előszó

A HARCTÉRI ÁLLATORVOSI SEBÉSZET LEGÚJABB KÉRDÉSEI
Irta: dr. Bálás Gyula állatorvos alezredes
A kérdés talán nem látszik időszerűnek akkor, amikor állandóan a békéről beszélünk, a béke után vágyunk és terveinket csak békés viszonyok között tudjuk megvalósítani: azonban nem hanyagolható el akkor, amikor korszerű és ütőképes hadsereg kiépítése és felszerelése a célunk. Közismert, hogy országunk senkivel szemben nem táplál háborús célokat: nem akarunk támadni és senkitől semmit elvenni: hogy pedig mégis folyik a hadsereg korszerű felszerelése és bővítése, annak nem háborús szándék az oka. Erős, ütőképes hadseregre azért van szükség, mivel egy védtelenül maradt vagy gyenge ország serkentőleg hathat különböző beavatkozásokra vagy támadó szándékokra egyesek részéről. Így a hadseregnek ezek szerint a béke védelme a feladata, illetőleg az, hogy provokációs támadás esetén könyörtelenül visszaüssön. Tehát így a béke védelmiében harcra kell felkészüljünk: közelebbről nekünk állatorvosoknak az állatorvosi működés harctéri feladataira.
Bár természetesen minden korszerű hadseregben a gépesítésen van a hangsúly, azonban téves lenne azt hinni, hogy a fogatolás vagy a ló másirányú használata háttérbe szorulna vagy éppen mellőzést szenvedne. Inkább a hadseregszervezés más területein kerül a lóállomány nagyobb számiban alkalmazásra. A ló tehát semmit sem veszített jelentőségéből a korszerű hadseregekben sem és így érdemes és célszerű bővebben foglalkozni az állatorvosi sebészet harctéri problémáival.
A háború sajátosságánál fogva a lóállomány harctéri megbetegedései úgyszólván 80 %-ban a sebészet körébe tartoznak és mivel ezek a sebészeti problémák lényegesen eltérők az egyéb sebészeti kórképektől, ezért külön kell választanunk a kérdést és külön foglalkozni az ú. n. hadisebészettel. Vissza