Államválság

Előszó

A magyar állam az elmúlt években lassan, de biztosan válságba került. A programok és a meghozott intézkedések alapján megállapítható: az ezer napja kormányzó Gyurcsány Ferencnek sincs receptje a válságkezelésre. Ugyan a kormányfő a 2006-os választások előtt és után is megszámlálhatatlanul sok intézkedést jelentett be - sok esetben magának is ellentmondva -, azok mögül hiányzott egy egységes, kiérlelt koncepció. Világos elképzelések, pontos ütemterv és motiváló jövőkép hiányában pedig a válságkezelő intézkedések hatástalannak bizonyulnak. Csak némi szerencsével érhető el, hogy 2007-ben az államháztartási hiány ismét közeledjen ahhoz az értékhez, amit Gyurcsány Ferenc első megválasztásának évében mértek.
Amikor Gyurcsány Ferencet 2004. szeptember 30-án megválasztották miniszterelnöknek, a magyar állam már bajban volt. 2007. június 26-án, ezer nap elteltével, a válság még nagyobbá vált. Természetesen a válságért nem egymaga a kormányfő felelős, szerepet játszik benne az örökölt társadalmi-gazdasági szerkezet és a globalizáció kihívása is. Az azonban a kormányfő felelőssége, hogy nem találta meg a megfelelő válságkezelő intézkedéseket. Gyurcsány Ferenc kormányzás helyett rövid távú akciókat szervezett (babakötvény, fészekrakó program, Konvergencia Tanács) tartós eredmények nélkül. „Reformról" beszélt és haladásról, valójában azonban egyik társadalmi elosztórendszer mechanizmusainak átalakítását sem vállalta fel. A közigazgatási rendszer átalakítására tett tavaly nyári kísérlete - az egyetlen valódi reformterv - pedig teljesen előkészítetlennek bizonyult. Szintén a kormányfő hibája, hogy az ezer nap során hozott intézkedései képtelenek voltak a gazdasági növekedés elősegítésére, sőt épp ellenkezőleg, visszanyesték azt. Vissza