Állampolgárság és hontalanság

Előszó

„Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz. Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani." E lényegre törő kijelentéssel biztosítja az 1948. évi emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 15. cikke minden személy számára, a világ minden részén azt a jogot, hogy jogi kötelék fűzze egy államhoz. Az állampolgárság nem csupán az azonosulás érzését biztosítja az ember számára, hanem feljogosítja az egyént az állam védelemére és számos polgári és politikai jogra. Az állampolgárság ténylegesen úgy írható le, mint „jog a jogokkal való rendelkezésre".
A nemzetközi jog azon bevett szabályai ellenére, amelyek az állampolgárság megszerzésére, elvesztésére vagy megtagadására vonatkoznak, a földkerekségen emberek milliói léteznek állampolgárság nélkül: a hontalanok. Hontalanság a legkülönbözőbb okokból keletkezhet, okozhatja például a jogszabályok ütközése, a terület átadása, a házasságra vonatkozó jogszabályok, a közigazgatási gyakorlat, a diszkrimináció, a születések anyakönyvezésének hiánya, az állampolgárságtól való megfosztás (amikor az állam megvonja az adott személy állampolgárságát) és az állampolgárságról való lemondás (amikor az érintett személy elutasítja egy adott állam védelmét).
A világ hontalanjai közül sokan egyúttal kényszerű áttelepítés áldozatai is. Azok, akiket elszakítottak otthonuktól, rendkívül veszélyeztetettek e téren, különösen, amennyiben kényszerű elvándorlásukat a területi határok átrajzolása kíséri vagy követi. Másfelől a hontalan, állampolgárságuktól megfosztott emberek gyakran kényszerülnek elmenekülni szokásos tartózkodási helyükről. A menekülthelyzethez fűződő ezen kapcsolat indította az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlését arra, hogy az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR) bízza meg a hontalanság megelőzésének és csökkentésének felügyeletével. Vissza