Előszó
Részlet a könyvből:
Otthon volt az anyjánál és kinézett az ablakon. Az uccán ép' akkor ütöttek le egy orvost, műszertáskája kinyílt, fiolák, hőmérő, vérnyomásmérő, injekcióstű befordultak a sárba....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Otthon volt az anyjánál és kinézett az ablakon. Az uccán ép' akkor ütöttek le egy orvost, műszertáskája kinyílt, fiolák, hőmérő, vérnyomásmérő, injekcióstű befordultak a sárba. Fiatalember lehetett, alig harmincéves, kis zömök. Lassan feltápászkodott. A karján most látni lehetett a szalagot, fehér vászon fekete betűkkel: „Medic."
Az öt-hat diák már tul volt a sarkon, vissza se néztek. Egyikük, hatalmas doronggal, rásújtott minden üzletredőnyre, amely előtt elhaladtak.
Az orvos megkereste kalapját, néhány másodpercig tanácstalanul állt, azután összeszedte műszereit és visszanyomta azokat tartójukba. Sietett tovább, a házszámokat nézte.
A cselédleány jött be a szobába:
- Itt a kocsi.
Azon tűnődött, hogyan fog kijutni a vasúthoz. Kissé megnyitotta az erkélyajtót. A főtér felől éles moraj, fel-feltörő kiáltozás hatolt idáig:
„Jos cu jidani! ... Jos cu unguri! ... Románia al Románilor! ..
- Nem lenne jobb, ha holnapig maradnál? - szólalt meg félénken az anyja.
- Mennem kell. Igy is késtem. Szervusztok.
Megcsókolta anyját, húgát és lesietett a kapuhoz. A lakók csodálkozva pillantottak utána.
Vissza