Államilag engedélyezett "Gróf Esterházy Ferencz" tatai zeneiskola III. évének évkönyve az 1938-39. iskolai évről

Előszó

Az élet mindennapi küzdelmeiben elfáradt és elfásult lélek és szív örömest fordul minden olyan élmény felé, mely a lelket és szívet felderíti, jókedvre hangolja, a kedélyeket lecsillapítja, a haragot elűzi, a fáradságot elfelejteti. Ezért öröm a zenével foglalkozni.
A zene mindenütt megtalálható, ahol ember él. A primitiv népek legegyszerűbb eszközökkel megszólaltatott zenéje és a káprázatos fényű hangversenytermek klasszikus muzsikája egyaránt örömöt és élvezetet nyújt a maga helyén és idejében. A zene lelkivilágunk egyik legdrágább értéke, melyről egy kiváló zenepedagógusunk azt írja, hogy "áldás, gyógyír, lelki táplálék, melyet a Természet jókedvében ajándékozott az embernek."
A zenei kultúra terjesztése a célja a gróf Esterházy Ferencz államilag engedélyezett tatai zeneiskolának, mely tatatóvárosi főintézetén kívül a bánhidai, tatabányai és felsőgallai iskoláiban mintegy 80 növendéket oktat és tanít különböző tanszakokon. Ez iskola működésének harmadik évéről bocsájtja ki e beszámolót, amelyből örömmel látjuk, hogy az iskola hiányt pótol, az iskolára szükség van. Kívánatos, hogy minél szélesebb körben elterjedjen a zenei műveltség. A zenei tudás megéri a reá fordított fáradságot, mert sokszorosan meghozza a jutalmat zenei élvezet formájában; ez azonban csak azoknak jut osztályrészül, akik magukat kiművelik s lelküket, érzésvilágukat berendezik arra, hogy a zenében élvezetet találjanak.
Az emberiség boldogulásának s lelki nemesedésének munkálói azok, akik a zenei műveltséget terjesztik s ezért köszöntöm örömmel a zeneiskola tanári karát és a tanítványok seregét egyaránt s kivánom, hogy az iskola eredményesen teljesíthesse hivatását.
Tatatóváros, 1939. június hava 20.-án.
Dr. Mihály Géza
a tatai járás főszolgabírája.
Vissza