Államigazgatási jogesettár

Előszó

Az államigazgatás jogtudományi oktatása az oktatás fejlett módszerének alkalmazásával hozhat eredményt. Ennek lényege az államigazgatási jog esetek megvitatása, megoldása a kiscsoportos foglalkozásokon, amelynek ma már az aránya a tanórák 50%-át is eléri. Az államigazgatási jogesetek alkalmazása a jogi felsőoktatásban viszonylag nem nagy múltra tekint vissza. Ennek oka elsősorban az, hogy az államigazgatási jogdogmatika kiépülése viszonylag nem régen fejeződött be. Szocialista viszonylatban is lényegében új utakon kellett járni a jogi dogmatika kiépítésben, stabilizálódnia kellett az államigazgatási jogi szabályozásnak, amelyek együttes feltételei annak, hogy oktatási célú jogeseteket alakíthassunk ki.
Még ilyen előfeltételek esetén is több éves nehéz feladat a jogesetek anyagának a kidolgozása. E munka 1961-re fejeződött be, amikor elkészült és kiadtuk az első államigazgatási jogesettárt (szerzői Berényi Sándor, Lévai Imre, Szatmári Lajos), amely kedvező nemzetközi visszhangot is váltott ki, sőt még az információink szerint ösztönzője volt külföldön is a jogesettárak elkészítésének. A jogesettár számtalan kiadása után 1968-ban adtunk ki másodszor új jogeset és irat mintatárat, amely napjainkig szintén több kiadást ért meg. Az államigazgatási jogesettár elkészítése nemcsak azért nehéz feladat - mint erre már utaltunk -, hogy az államigazgatási jogi dogmatika kiépülése csak nemrégiben fejeződött be, sőt e folyamat lezártnak nem is tekinthető, hanem azért is, mert a polgári és a büntető anyagi és eljárási jog tekintetében a Legfelső Bíróságok judicaturája szinte teljesen kész jogeseteket "szállít" az oktatásnak. Az államigazgatási jogalkalmazásnak ilyen legfelsőbb szintű szerve nem lévén a jogesetek olyan "nyersek", a jogi kultúra tekintetében olyan "csiszolatlanok", hogy további jelentős munkára van szükség a jogeseti tényállások, szerkezetének megformálásához. Ez a folyamat az ügyészi általános felügyelet joggyakorlatában bizonyos fokig lezajlik. Vissza