Állami gondoskodású, gyermekotthonban élő cigány fiatalok etnikai identitása

Előszó

A gyermekek jogaira vonatkozó utóbbi harminc esztendőben született valamennyi nemzetközi dokumentum tartalmazza a gyermekek vallási, nemzetiségi hovatartozás szerinti nevelésének elsődlegességét Magyarországon a rendszerváltást követő időszak törvényeiben jelent meg e szemlélet, többek között az 1997-ben napvilágot látott gyermekvédelmi törvény II. fejezete (Alapvető jogok és kötelességek) 7.§ (3) is kiemeli, hogy az állam gondoskodásában felnövő gyermeknek is figyelemmel kell lenni „nemzetiségi, etnikai és kulturális hovatartozására". Ma még e paragrafus gyakorlatba ültetése rendkívül ritka a gyermekvédelem intézményeiben. Ennek hátterében az a szemlélet húzódik meg, mely a rendszerváltást megelőző időszak politikai-társadalmi működéséből, hatásából fakad. Az 1990-ig tartó hatalmi nyomás a nemzetiségi politikát háttérbe szorította, és a kisebbségi kultúrát - különösen a cigányok esetében - megváltoztatandó szegénykultúrának minősítette. A gyermekvédelem azon szemlélete, mely az utóbbi évtizedig nem törekedett mindenekelőtt a gyermek családban való nevelésére, nem tartotta szükségesnek a családi gyökerekhez (kultúra, identitás) való tartozás érzésének kialakítását A társadalomban főként látens módon jelennek meg az előítéletek, deklaráltan - különösen a szocialista időszakban - „mindenki egyforma". így szakmailag nem volt indokolt a társadalmi integrációra való felkészítés során a pozitív kisebbségi identitás kialakítása, mely megfelelő védekező mechanizmussal vértezi fel a személyt az előítéletekkel és a negatív diszkriminációval szemben. Csak az utóbbi években kezd kialakulni a gyermekvédelem, illetve az ott dolgozók oldaláról az az igény, hogy tudásokat szerezzen a magyarországi cigányokról. (Miközben az állam gondoskodásában felnövők mintegy fele - becsület adatok szerint - cigány származású.) E kötetben megjelenő írás Aratóné Győri Eleonóra elmúlt öt esztendőben folyamatosan végzett szakmai munkájának gyümölcse. A szerző - Baranya megye egyik gyermekotthonát vezető szakember - napi munkája során felismerte, hogy a család nélkül felnövő cigány gyerekek problémáinak egy részét kisebbségi identitásuk reszocalizációjával lehet megoldani. Ehhez szükséges az intézményben dolgozók szemléletváltása, romológiai képzése, illetve olyan programokhoz való kapcsolódás, mely gyermekek számára reszocializációs funkciót töltenek be. Az írás e szakmai fejlesztő folyamat egy konkrét esetét tálja elénk egy longitudinális kutatás számszerű adataival alátámasztva. A könyv - a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romológia Tanszékének újabb kötete - megjelentetésének jelentősége többrétű. Rendkívül fontos, hogy egy olyan téma kerül az olvasók széles köre elé, melynek kutatottsága hiányos, szakirodalmi feltárása elenyésző. Vissza