Alkotó művészek a XVI. kerületben a XIX. század második felétől napjainkig

Előszó

A kapott feladat - írni a Helytörténeti könyvek sorozatba - a XVI. kerület és elődtelepülései képző-, nép- valamint iparművészetéről nyomasztó és felemelő is egyben. Előbbi azért, mert nehezen tetten érhető a lakosság körében, máig nem az érdeklődés középpontjában lévő kérdés a képzőművészet, továbbá kerületünk nem is jellemzően néprajzi terület (kivéve talán Cinkotát), utóbbi, mert a feladat bizalmat feltételez, és emlékeztet a tényre, miszerint e terület lakossága mindig igényelte a kultúrát. Bőséges adat van arra, hogy az amatőr színjátszás, a dalkörök, kórusok, ifjúsági zene, egyházi és világi énekkarok stb. jól működtek a XIX. század végétől a II. világháború utánig. Majd a kulturális vonal központilag szervezetté vált, és politikai ellenőrzés alá került. Ami témáinkat illeti, erre az időszakra tehető a művelődési házak létrehozása (Ikarus, Corvin Művelődési Ház), és ennek kapcsán megindult egy önszerveződési folyamat is helyi vezető értelmiségiek, alkotóművészek részvételével (erről többet máshol a könyvben). Ezekből az időkből tudtam főként adatokat gyűjteni, sajnálatosan nem mindig pontos és részletekbe menő információk alapján, amelyek inkább csak az egyes résztvevők vagy mestereik, elődeik, utódaik emlékezetében élnek-éltek. A háború előtti időkből az itt élő művészdinasztiák, művészetpedagógusok, nagy múltú, ma is élő képzőművészek vagy tanítványaik emlékezetére, relikviáikra, a róluk megjelent könyvekre, lexikonokra, más írásokra kellett hagyatkoznom. Így mentem vissza időben a XIX. század második feléig. Nehéz helyes mértéket tartani a közölt adatok terjedelmét illetően. Számos véget ért vagy ma is folytatódó életpályát viszonylag rövid, mást bővebb terjedelemben tárgyaltam. Itt a leírtak üzenetértékű volta is meghatározó. A könyv a kiadó által pénzügyi okból rövidre szabott terjedelme miatt célszerűnek látszott az egyes művészeti ágakon belül - pár soros bevezető, magyarázó szöveg után - ábécé sorrendben közreadni az anyagot. Gondot okozott az irodalmi stílus megtartása is a szükséges tömörítés mellett. Vissza