Előszó
I
A murvából bazsarózsák sarjadnak. Áttörnek a szétszórt szürke kavicsok közt, a bimbóik úgy tapogatóznak a levegőben, akár a csiga szeme, azután megduzzadnak és felnyílnak, hatalmas sötétvörös...
Tovább
Előszó
I
A murvából bazsarózsák sarjadnak. Áttörnek a szétszórt szürke kavicsok közt, a bimbóik úgy tapogatóznak a levegőben, akár a csiga szeme, azután megduzzadnak és felnyílnak, hatalmas sötétvörös virágok, mind csillogó, fényes, akár a selyem. Azután szétrepednek, és a földre hullanak.
Abban a pillanatban, mielőtt szétfeslenek, pont olyanok, mint a bazsarózsák a Mr. Kinnear előkertjében, azon az első napon, csak azok fehérek voltak. Nancy épp levágta őket. Sápadt színű ruhát viselt, rózsaszín bimbók voltak rajta, és hármas fodor a szoknyáján; meg szalmakalapot, ami eltakarta az arcát. Egy lapos kosár volt nála, hogy abba tegye a virágokat - csípőből hajladozott, akár egy úri hölgy, egyenes derékkal. Amikor meghallott minket, s hátrafordult, hogy odanézzen, a torkához kapta a kezét, mint aki megriadt.
Lehajtom a fejemet, miközben gyalogolok, tartom a lépést a többiekkel, lesütött szemmel, némán, kettesével az udvaron, körbe a téren a magas kőfalak között. Összekulcsolom a két kezemet - érdesek, az
13
Vissza